Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.2. Céhek egymás ellen
csábítottak magukhoz. Hasonlók az érvek és a tanácsi döntések, intézkedések (a magyar ruhák készítésétől való eltiltás, valamilyen jótékony célra fizetendő pénz- büntetés, esetleg elzárás, a tiltott termék elkobzása) is.383 A magyar szabók - a precedensek felsorolása mellett - elsősorban céhes érveket sorakoztattak fel beadványaikban, és a pesti tanács, illetve a Helytartótanács is a céhes szabályokra hivatkozva hozta meg döntéseit. A pesti magyar szabók 1776-ban kiadott privilégiuma, amelynek kivonatos másolata a két szabócéh ügyének mellékletét képezi, kimondta: „minden céhbeliek magok mestersége mellett maradjanak, és egyik a másik mesterségében magát ne avassa, hanem kiki maga mestersége mellett maradjon...”384 A Helytartótanács 1813-ban kelt rendelete, pontosabban az ahhoz mellékelt privilégium-minta, amelynek célja a céhek kiváltságleveleinek egységesítése volt, és amely alapján a német szabó céh megújított privilégiuma is minden bizonnyal készült, hasonlóképpen tiltotta a más céh monopóliumába tartozó termékek előállítását: „Mivel minden mesterembereknek csak azon mesterségnek kézművei szolgálnak élelmökre, melyet gyakorolnak: óvják magokat a mesteremberek, hogy egyik osztály a másik kézi müveit ne készítse, és mások mesterségébe bé ne vágjon, hanem ki-ki maradjon meg azon munkák és művek mellett, melyek a régi szokás és divat szerént az ő mesterségökhez tartoznak”.385 A pesti magyar szabók Kostyál és három másik német szabómester elleni panaszukban többek között ezekre a „közönséges céhbeli cikkelyekre” hivatkoztak: „Kostyál Adám, helybeli német ruha szabó mester, a czéhalis articulusok által kijelelt körébe nem maradhatván, arra a törvénytelenségre vetemedett, hogy alattomba magyar szabó legényeket tartván, azok által magyar ruhákat készittetett, majd későbben minden illendőséget és törvényt félre tévén, közönségesen is árulgatta, sőt ilyeneket kirakójába is a közönségnek látványságul kitette, magát Újság levelekbe, magyar ruha szabónak, lárvásan ki adni nem átallotta.”386 383 1840-ben éppen Klasszy Vencel vitt el Tóth Gáspárral együtt egy magyar öltözetet Lezsimirszky műhelyéből. BFLIV. 1202.lt 7448 a. n. 1840. 08. 26. 384 BFL IV.1202.Ii 4123 a. n. Az idézett részletet az ügyet tanulmányozó pesti tanácsnok piros aláhúzással emelte ki. 385 Kassics 1835. 120. p. 386 BFL IV. 1202.h 4123. a. n. A beadvány fennmaradt másolatán nincs keltezés, de valószínűleg 1832 tavaszán, tehát nagyjából egy évvel a sajtóvita lezárulta után keletkezett. Nem tudni, hogy a magyar szabók beadványát ki készítette, mindenesetre feltűnő a hasonlóság a Klasszy által jegyzett cikkek szóhasználatával. 119
