Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.2. Céhek egymás ellen
A céhtagok műhelyeiben csak a céhes előírásoknak megfelelő, a céh által ellenőrzött munkát lehetett végezni, tehát elvileg az sem lenne meglepő, ha a német szabócéh is fellépett volna Kostyál és a hasonló úton járó többi német szabó ellen, de ennek egyelőre nem találtam nyomát, és bár nem támasztja alá semmi állításomat, mégis úgy gondolom, hogy erre nem is került sor. Sőt, egy másik ügyből éppen arról értesülünk, hogy a magyar szabók sem kizárólag saját szakmájuk területén tevékenykedtek, német ruhát is varrtak, ezt azonban a német szabók nem ellenezték. Szerintük a férfiszabók, németek és magyarok egyaránt, már hosszú idő óta olyan öltözeteket készítenek, amilyeneket megrendelnek náluk, és soha senki sem foglalkozott a két szabócéh termékeinek elkülönítésével.387 Valószínűleg az ő állításuk állt közelebb a valósághoz: a korszakban a magyar és a német szabók termékei átfedést mutatnak, működési körük nem vált el egymástól olyan élesen, mint ahogyan azt a magyar szabók érvelése alapján gondolhatnánk. Bár a magyar szabók legfőbb fegyvere a céhes szabályokra való hivatkozás volt, további érveket is bevetettek. Saját, mégpedig különösen a fiatal, a céhbe frissen, és éppen a címzett pesti tanács, illetve a Helytartótanács parancsára felvett mesterek megélhetési nehézségeire hivatkoztak (akiket mellesleg a szabólegények ismétlődő panaszainak tanúsága szerint nem is olyan szívesen vettek fel a testületbe): „Kostyál Adámnak ebbeli helytelen tette, ő Cs. Kir. Felsége által a helybeli magyar szabó céh részére kegyelmesen kiadott privilégiumnak sérelmére, de a mintegy 40 tagból álló magyar céh egyes tagjainak is világos kárára szolgál; tagadhatatlan és igazságos dolog lévén, hogy csupán olyanok vehetik el a magyar szabóságnak hasznát, akik ezen mesterségtől, mind a hadi, mind pedig a házi adót fizetik Nékünk az ifjú supplicánsokat, felsőbb parancsolatok következésébe is, a céhbe be kelletik vennünk: nem igazságos tehát, hogy az ily fiatal kezdő mesterek kenyerét más mesterségbeliek ragadozzák el.”388 A német szabók ugyanitt arra is kitértek, hogy a céhtagok magukat és családjukat iparukból tartják el, ahogyan ez a céhbeli cikkelyekben is áll, de számukra ebből az következett, hogy az iparokat, az iparosok által előállított termékek körét inkább bővíteni, mintsem korlátozni kell. A magyar szabók monopóliumát megsértő német szabók érvelésében nagyobb szerepet kap a szakértelem kérdése. A már említett Lezsimirszky azzal védekezett a magyar szabók támadása ellen, hogy ő „felszabadított magyar szabó 387 „...a magyar szabók, ha szinte német ruhát nem készítenének, nem is élhetnének, és ezt teszik is, s a német szabók nem ellenzik.” BFL IV.1202.C 7448 a. n. 1840.08.26; BFL IV.1202.h 4123 a. n. A német szabók beadványa. 388 BFL IV.1202.h 4123 a. n. A német szabók beadványa. 120
