Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.1. Szabók egymás ellen

tetett meg.352 Igaz, a színházaknak tett adomány jó befektetésnek is bizonyult, hiszen 1837-1838-ban az új pesti magyar színház főszabójaként is működött,353 a honi vászon alkalmazásáról szóló cikk, valamint a divatképek közlése (a hozzáfűzött szerkesztői ajánlással egyetemben) ragyogó reklámlehetőséget is jelentett.354 Vagy felismerte, hogy a német szabó iparban Pesten, a közel háromszáz fős, folyamatosan növekvő céhtagsággal (és a majdnem ugyanennyi kontárral, illetve különböző jogcímeken vagy jogcím nélkül német szabó ipart gyakorló kézművessel és ruházati termékeket áruló kereskedőkkel) versenyezve nehéz az érvényesülés, míg a hivatalosan, tehát céhes mesterként a magyar szabó iparban tevékenykedő mesterek száma nem haladta meg a húszat sem?355 Kostyál mindenesetre olyan pillanatban váltott, amikor a magyar öltözet nem volt divatban Pesten (ez, ahogyan az előző fejezetben láttuk, természetesen nem jelenti azt, hogy senki sem hordta volna). A nemzeti öltözet kérdése általában a sok magyar díszruhás nemest fölvonultató ünnepélyes alkalmak kapcsán került elő, ilyen volt a pozsonyi koronázási ünnepség 1830-ban,356 de Kostyál már korábban, valamikor 1827 és 1829 között kezdett (Pesten) magyar ruhákat varrni. A vita során azonban mind Kostyál, mind pedig Klasszy arról beszélt, hogy a magyar nemzeti öltözet „köz divatban”357 van — ami az előző fejezetben elmondottak alapján mindenképpen túlzásnak tűnik.

Kostyál 1827-ben jelentkezett először a közönség előtt, a Hazai és Külföldi Tudósításokban adta hírül, hogy hazatért külföldi vándorlásából, mesterré lett, és „A Külföldihez” címzett boltot nyitott Pesten, a Kígyó utcában.358 Ebben az első hirdetésében mint német férfiszabó ajánlotta szolgálatait: „... a legújabb módi és joumálok szerint divatba jövő mindenféle férfi ruhák” készítését vállalja, illetve

színház Színészeti Pénztára ügyében: az adományozók közt Kostyált nem sorolta föl, Klasszy viszont pénzadománnyal és díszöltözékekkel is szerepel a jegyzéken. A jelentést közli: Székely 1887. 159-177. p.

352 Az eddig említetteken kívül: Rajzolatok, 1835.1. 24. p, Honművész, 1841. 51, Pesti Divatlap, 1843, 1846. 52. szám stb.

353 KerényiA. 1983. 108. p.

354 A gyanakvás (irigység?) a kortársaktól sem volt idegen: Móth Endre ügyvéd a „nemzetiség”- röl szóló értekezésében nagy teret szentelt a nemzeti öltözéknek, és divatképeket is közölt Klasszytól. Könyve még meg sem jelent, és máris azzal vádolták, hogy a magyar szabóknak akart hasznot hajtani, más szándék nem vezérelte. Móth 1833. 51. p.

355 Fényes 1843.2. kötet 347. p. (1840-es adatok); Dóka 1979. 217. p. (1835-ös adat).

356 Hasznos Mulatságok, 1831. II. 1.7. p.

357 Klasszy közleménye Hasznos Mulatságok, 1831. 1. 38. sz. 297. p.

358 Hazai és Külföldi Tudósítások, 1827. 28. sz. Hirdetések (melléklet).

112