Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.1. Szabók egymás ellen

rendelkezésre álló források nem nyújtanak határozott választ, inkább találgatásra adnak alkalmat. A céhhez tartozást bizonyára az abból fakadó előnyökön túl is fontosnak tartotta, az 1840-es években aktívan vett részt a céhes életben: a német szabócéh választott tisztségviselői között találkozunk nevével.346 Ugyanakkor érvelése összhangban van az 1840-es években az iparszabadság mellett szót emelő Szokolay István gondolatmenetével: „.. .a kitűnőbb ipar és az ügyesség az, ami a kézművesek keresetét szaporítja [...] A céh tehát, midőn a mesteri jog osztásánál az ügyességre, kiképzésre nem néz, terjeszti a tunyaságot [,..]”.347 Természetesen nem állítom, hogy Kostyál olyan nagyobb kategóriákban gondolkodott volna, mint iparszabadság, a tőle fennmaradt néhány írás ezt nem támasztja alá. A német szabómester egyébként magyar szabóknál tanult Bécsben, tehát szaktudása is megvolt a magyar öltözék készítéséhez, és utalt rá, hogy ezzel ellenlábasa is tisztában van; de nem részletezte, hogy mik voltak azok a „kömyülállások”, amelyek miatt végül a német szabócéhben lett mesterré.348

Lehet, hogy Kostyál egyszerűen csak saját tanult mesterségét akarta gyakorolni, vagy akár esztétikai, akár hazafias megfontolásokból jobban szerette a magyar ruhát a németnél? Kostyál életrajza egyébként nem nélkülözi a hazafiságról és jótékony hajlamról, altruizmusról tanúskodó mozzanatokat: sikeres iparosként szerzett vagyonát jótékony célra fordította, szülőfalujában iskolát építtetett, gyermekeket fogadott örökbe. Egy - jóval a Védegylet megalakulása előtt írott - cikkében a hazai vászon használatát szorgalmazta;349 magyar öltözékeket készített és adományozott a vakok intézete számára;350 az 1830-as években számos régi magyar ruhát mintázó jelmezt adományozott a budai és a pesti magyar színtársulatnak,351 és saját költségén nemzeti öltözeteket bemutató divatképeket jelen346 „ Tharnoi Kostyál Adóm [...] választott ülnöki tag"', BTM Kiscelli Múzeum Kézirattára, leltári szám nélküli oklevél 1845-ből.

347 Szokolay 1846. 36. p.

348 Hazai és Külföldi Tudósítások, 1831. II. 11. számhoz fűzött ív; Tudományos Gyűjtemény, 1831. VII. melléklet.

349 „Szent kötelességemnek tartom Hazám és annak fiai javát csekély köröm s gyenge tehetségeinkhez képest életem végső pillantásáig híven munkálni.” Az itthoni vászon olcsóbb, jobb, a pénz pedig itthon marad: „Hazabeli szorgalmatosabb földmívelők fáradságok jutalma lészenHirdetések a Hazai és Külföldi Tudósításokhoz, 1831. 10. sz. [1-2.] p.

350 Regélő Pesti Divatlap, A Regélő Tárcája, 1842. július 28. 537. p.

351 A Honművész szerint az 1833-ban készített Zrínyi-jelmezt a budai magyar színészeknek adományozta. Honművész, 1834. április 27. 268. p; Kostyál életrajza Vasárnapi Újság, 1863. 44. sz. [383.] p; Magyar Sajtó, 1863. augusztus 4. 719. p, Hölgyfutár, 1863. augusztus 6. 125. p; ennek némileg ellentmond Nyáry Pál 1837. június 8-án kelt jelentése az alakulóban lévő pesti magyar

Hl