Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.1. Szabók egymás ellen

érdekesebbek”339), és ezeknek képét alig egy évvel a prémes frakkra és zsinóros „pantallónkra tett megjegyzése után közzé is tette,340 de az igaz, hogy a - Jókait idézve - „Klasszy Vencel klasszikus ollója alól”341 a 30-as évek elején kikerülő, mindennapokra szánt atillák és egyéb ruhadarabok a képek tanúsága szerint jóval díszesebbek (és ezáltal bizonyára drágábbak is) voltak, mint a Kostyál-modellek. Mind Kostyál, mind Klasszy törekedtek a magyar öltözet történetének megismerésére: a divatlapok hangsúlyozták, hogy régi magyar öltözetekről gyűjtöttek metszeteket, (ezekre már csak a színházi jelmezek készítéséhez is szükségük lehetett), és időnként közre is adtak néhányat ezek közül.342

Kostyál Adám szerint vetélytársa kevés számú eddigi munkája nemigen ad lehetőséget annak eldöntésére, melyikük a jobb szabó, márpedig „nem a név, hanem a mesternek ügyessége által készülvén a köntös, itt csak az fog ítéletet hozhatni, kinek alkalmatossága volt” összehasonlítani a két mester munkáját.343 Vagyis számára a céhes előírások már egyáltalán nem voltak irányadók: azt állította, hogy a mestert nem céhes tagsága, hanem kizárólag szakmai tudása teszi alkalmassá egy feladat elvégzésére.

Ellenfele az eddig említett jogi és szakmai érveken kívül a nemzeti érvelést is felhasználta: szerinte „nemzet süllyedése lenne, ha még ebben [vagyis a magyar szabók munkájának megítélésében] is egy német szabó kénye alá volnának vetve”344 a hírlapírók. Az ő értelmezésében tehát a kis magyar és a nagy német céh összekülönbözése nemzeti töltetet is hordozott, bár vitapartnere, a magyar nemes Kostyál minden bizonnyal nem nemzetisége miatt lépett a német szabók sorába, mint ahogyan ez a korban már nem is volt szükségszerű, amint ezt a feltehetőleg szász eredetű Klasszy példája is mutatja. A nemzeti szempont Kostyálnál is megjelent, áttévedését a magyar céh területére egyenesen hazafiúi cselekedetnek minősítette: „hogy nem magyar szabó létemre tettem azt, talán elébb válik dicséretemre, mint a gyalázatomra”.345

A vita bemutatása után érdemes kissé elidőzni annál a kérdésnél, hogy Kostyál - némi képzavarral élve — miért nem maradt meg a kaptafánál, miért nem elégedett meg a német szabócéhbeli tagsága nyújtotta lehetőségekkel. A

339 Értesítő, 1840. 42. sz.

340 Lásd 5. és 6. kép.

341 Jókai 1984. 666. p.

342 Honderű, 1843. 12. sz. kép.

343 Hazai és Külföldi Tudósítások, 1831. II. 11. számhoz fűzött ív.

344 Hasznos Mulatságok, 1831.11. 19. 148-149. p.

345 Tudományos Gyűjtemény, 1831. VII. melléklet.

110