Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
Az efféle kapcsolatok legalizálása - tegyük hozzá - idővel már nem csak a több-kevesebb vagyonnal bíró párok esetében lehetett kívánatos. Amint a paternalista szociális gondoskodás a századforduló után fokozatosan kiterjedt a családokra, a társadalombiztosítási rendszerbe bekerülő, szociális juttatásokra jogosult kevésbé tehetős élettársak számára is kívánatossá vált a házas viszony, amely az adókedvezmények, segélyek igénybevételének, az özvegyi nyugdíj, sa- századelőn még kevesek számára elérhető - családi pótlék folyósításának feltételévé vált. Ezzel szemben a segélyek kiosztásánál a hatóságok szankcionálták (vagy legalábbis szankcionálni igyekeztek) a vadházasságban élőket, s nyomást gyakoroltak a törvénytelen gyereket szülő anyákra, köztük vadházasokra is, hogy a természetes apákkal szemben tartási pert indítsanak. A szegény családokat célba vevő szociális juttatások ugyanakkor, a kereső férj családfenntartó szerepének erősítésén keresztül, a családtagok közötti függőségi viszonyokat konzerválták.476 A vadházasságban élő házasok számára a válóper, illetve az illegitim helyzet rendezése, a törvényes házasságkötés a leggyakrabban mégis akkor merülhetett fel, ha a kapcsolatból utód is származott. Csikász Józseffel ellentétben, sem Leipold Máriának, sem Rothschild Mórnak nem született gyermeke, valószínűleg ezért nem is igyekeztek házassági köteléküket felbontatni. Leipold Máriát persze Budapest Kálvin tér ref. kér. akv. 975/1890. Rothschild Mór és Letacsek Erzsébet házassága: BFL XXXIII. 1.a. Budapest VII. kerületi ház. akv. 737/1902. A férfi és a varrónőként szereplő nő ekkor az erzsébetvárosi Klauzál u. 16. számú házban élt együtt. A különvált nő 1909-ben még mindig itt élt, leányával együtt: BFL VII.102.a. 1002/1909. Letovanecz Imréné házasságkötésére a nő halálozási anyakönyvében van adat: BFL XXXIII.l.a. Budapest VI. kerületi hal. akv. 466/1956. 476 ZIMMERMANN, Susan: Prächtige Annut. Fürsorge, Kinderschutz und Sozialreform in Budapest. Das „sozialpolitische Laboratorium” der Doppelmonarchie im Vergleich zu Wien 1873- 1914. Sigmaringen, 1997. 32-33., 122-123., 305., 334-337. p. - Az állami altisztek és szolgák özvegyei és árvái 1885-től kaphattak nyugdíjat. A nő akkor kaphatott özvegyi nyugdíjat, ha legalább egy éve, még a nyugdíjba vonulás előtt kötött házasságot. Erkölcstelen életmód miatt a korábban megítélt özvegyi segélypénzt visszavonhatták: KOZÁRI Mónika: A nyugdíjrendszer Magyarországon Mária Teréziától a második világháborúig. Budapest, 2012. 78. p. Az 1912-es törvény ösztönözte az élettársi kapcsolat törvényesítését: uo. 139., 141-142. p. Az altisztekéhez hasonló vasúti nyugbérpénztári szabályozás 1904-től: uo. 122. p. Eszerint özvegyi segélyt az kaphatott, aki a vasutas férfival annak haláláig törvényes házasságban, egyúttal közös háztartásban élt (különélés esetén bizonyítania kellett vétlenségét). A házastárs után kapott özvegyi nyug- vagy kegydíj megtartásának szempontja viszont vadházasságban élést eredményezhetett: TÁRKÁNY SZŰCS, 1944: 80. p. - A világháború kitörése után hadbavonultak élettársait nem illette meg segély: vö. Magyar Közigazgatás 1915. szeptember 5-i (36.) szám 1. p. A segéllyel visszaélő vadházas nők elleni eljárásokról: BARÁTH Katalin: Súlyosbító körülmények. Női vádlottak az első világháború hátországi büntetőbírósága előtt. Korall 71. (2018) 77-80. p. 294
