Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

zsidók magasabb középosztálybeli aránya) okozhat, amely szintén befolyásolhatta, esetleg meghatározhatta a kimutatott különbségeket.

A szociális különbségek hatása viszont vitathatatlan az utoljára hagyott kockázati tényező, a gyermekszám esetében. A válóperes ítéletek, mivel az eljárás elmaradhatatlan mozzanata volt a házasságból született törvényes kiskorú gyerekek sorsáról való intézkedés, mindenkor közük a (gondozásra szoruló) gyerekek számát, így vizsgálható a pereskedő párok eszerinti megoszlása. Ezzel kapcsolatban rögzíthetjük, hogy a korban „szabálynak” a gyermektelen házasságok felbontása számított. A századforduló körüli évekig a megindított processzusok 56-57%-ában a házasság gyermektelen volt, s ez az arány az utolsó, 1906-1914 közötti periódusban, vélhetően a fővárosi házas termékenység általános mérséklődésével összhangban, még tovább, 63%-ig emelkedett.155 A növekvő tendencia az 1920-as években is folytatódott.156 Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a válással végződő házasságból egyáltalán nem született gyermek, tekintettel a gyermekhalandóság korabeli mértékére, és arra, hogy a bíróságnak és a feleknek már nem volt tennivalója az esetleg nagykorúvá vált gyerekekkel, férjhez ment leányokkal kapcsolatban. A gyermektelenek aránya mégis nagyon magas ahhoz képest, hogy a frigyek többsége hosszabb időt ért meg.

Ami azonban igazán gondolkodóba ejtheti az embert, az az a körülmény, hogy a tehetősebb párok között sokkal kisebb volt a gyermektelenek hányada. A középosztálybeli házasságok kereken fele, 1906-1914 között 56%-a volt csupán gyermektelen, szemben az elesettebb pereskedők előbb 67%-ával, a századfordulótól 63-65%-ával, jóllehet utóbbiak házasságai átlagosan egy évvel rövidebb ideig álltak fenn.157 A másik oldalról is megnézve a dolgot: egynél több kiskorú gyermekről középosztálybeli házasok esetében az 1850-1893 között kezdett válóperek 24%-ában, később 19-21%-ában; ezzel szemben a szegényebb párok

tozók között kötött házasság, 1894-1905 között 824, illetve 1049 házasság, 1906-1914 között 915, illetve 1579 házasság.

155 A mintavétel 1850-1893 között 1539, 1894-1905 között 2602, 1906-1914 között 3255 olyan válópert, illetve házasságot érintett, amelynél ismert volt a törvényesként vélelmezett, kiskorú gyermekek száma. Megjegyzendő, hogy a „törvényes” státus anyakönyvi regisztrálásának változása az 1880-as évek közepén érinthette (növelhette) a válóperekben feltüntetett gyerekszámot.

156 Vö. SZEL Tivadar: A házasságok termékenysége Budapesten. H. n., é.n. [Budapest, 1930.] 239. p.

157 A válóperes minta nagysága: 1850-1893 között 594 középosztálybeli, illetve 241 alsóbb tárasadalmi réteghez tartozók között kötött házasság, 1894-1905 között 687, illetve 893 házasság, 1906-1914 között 794, illetve 1422 házasság.

98