Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

csupán 14-16%-ánál kellett rendelkezni. Noha az eredményt a magyar viszonyok között lehetetlen a fennálló „normális” házasságok termékenységével összevetni, mégsem mehetünk el szó nélkül a viszonyítás mellett, hiszen a kortárs statisztikusok éppen ellenkezőleg, a munkásházasságok magasabb születésszámát hangsúlyozták, a műveltebb, vagyonosabb polgári osztály házasságainak alacsonyabb gyermekáldásával szembeállítva.158 Ha abból indulunk ki, hogy a gyerekek jövője felett érzett aggodalom volt az a gát, amely az érintett párokat a válástól a leginkább visszatartotta, akkor érthetetlen, hogy miért a középosztálybeli házasokat tartotta volna kevésbé vissza a gyermekekről való megegyezés gondja, hiszen a családtörténeti vizsgálatok egyik alapvető megállapítása, hogy a gyereknevelésbe mind nagyobb érzelmi és anyagi befektetést eszközlő család prototípusát a polgári család jelentette.159

A felvetett kérdést nem dönti el, ám a probléma megoldásához közelebb vihet a budapesti migrációs válások, pontosabban az unitárius hitre tért, majd 1872- 1895 között Erdélyben elváló fővárosi párok esetében látható sajátos mintázat. Az általában véve vagyonos budapesti polgárok között, akik a gyors válás reményében választották ezt a kalandos utat, kirívóan alacsony, mindössze 45% volt a gyermektelenek aránya.160 A különbséget a Budapesti Királyi Törvényszéken pereskedőkhöz képest az okozhatja, hogy az unitárius bíróság 1868 után, más egyházi fórumokhoz hasonlóan, nem dönthetett a házasságból született gyermekek elhelyezéséről, a hozzá forduló házasok tehát nem voltak rákényszerítve arra, hogy ezekben a kérdésekben még a válás kimondása előtt megegyezzenek egymással, vagy azokat a bíróság elé vigyék.161 Ezzel szemben a rendezés kényszere a királyi törvényszéken fontos szűrőként működött, amely a gyermekeseket általában véve elriasztotta a procedúrától. Válóper esetén a viszálykodó házasoknak tanácsos volt még a kereset benyújtása előtt megegyezésre jutni, erőt véve

158 SZÉL, 1930: 258-281. p.

159 ARIÉS, Philipp: L’enfant et la vie familiale sous l’Ancien Régime. Párizs, 1960. A gyermeknevelés újfajta, a fizikai és lelki gondoskodás minőségét előtérbe helyező szemléletének elterjedése kapcsán az alsóbb osztályok megkésettségét hangsúlyozza: BADINTER, Elisabeth: A szerető anya. Az anyai érzés története a 17-20. században. Debrecen, 1999. 186-189. p.

160 NAGY, 2010: 189-191. p. Tanulságos, hogy Kolozsváron a gyermektelen házaspárok sokkal nagyobb arányban indítottak „konszenzusos” válópert, mint a gyermekesek. Eszerint a gyermekelhelyezés tisztázatlansága, a vagyoni kérdések megnyugtató rendezésének hiányával együtt, rendszerint a feleségek unitárius procedúrával szembeni nagyobb ellenállásához vezetett. Uo. 199-200. p.

161 A gyermektartásról kizárólag polgári bíróságok dönthettek: 1868: LIV. te. a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. 22. §. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 511. p.

99