Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

tői pedig nem teljesen megbízható a rögzített információ.144 Amennyire látható, korszakunkban némileg csökken a palingám házasságok részaránya: a 20. század elejéig indult válóperekben 17%-ra, az 1910 körüli években viszont csak 15%-ra tehető.145 Az 1874-1896 közötti budapesti házassági kohorszokat vizsgálva egyértelmű a palingám házasságok pereskedők körében kisebb aránya. A budapesti házasulok között az efféle esküvők az összes házasságkötés negyedét-ötödét tették ki, a válóperben érintett házasságok esetében viszont soha nem érték el az egyötöd részt. Ennek alapján kétségbevonható lenne a kiinduló hipotézis, miszerint az első házasság tapasztalata próbára tette az újraházasodó felek türelmét, illetve megnehezítette a második házasság során felvetődő problémák rendezését. Érdemes ugyanakkor élesen megkülönböztetni a palingám házasságok két típusát, az özvegyek és az elváltak részvételével létesült frigyeket. Az özvegy újraházasodások hányada a pereskedők között jóval (az 1880-as évek végétől kisebb mértékben) elmarad az ilyen esküvők egészéhez mérten. Az elváltak által kötött, később a királyi törvényszék színe elé kerülő házasságok aránya azonban hozzávetőleg kétszeresen haladta meg a budapesti házasulok körében mérhető arányt.146 Vagyis

144 Az állami anyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. törvénycikk 54. §-a a kihirdetéssel kapcsolatban előírta ugyan a házasulok családi állapotának feltüntetését, az anyakönyvi adatokat felsoroló 64. §-ban azonban már nem szerepel ez az adattípus. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1000- 1895. 1894—1895. évi törvényczikkek. Budapest, 1897. 207-208. p. Az anyakönyvi utasítás, vagyis a 60.000/1895. BM-rendelet szorosan a törvényt követte. Vö. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1895. Budapest, 1895.1. 552. p. Változást csak a házasság kihirdetéséről, megkötéséről és anyakönyvezéséről szóló 20.000/1906. IM-rendelet hozott, amely előírta a palingám házasodok családi állapotának bejegyzését („özv.”, illetve „elvált” formában). MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1906. Budapest, 1906. 2208-2209. p. Tapasztalataink szerint ez nem minden esetben történt meg, amit bizonyára elősegített az a körülmény is, hogy a jogszabályalkotó lemondott a nőtlen vagy hajadon családi állapot anyakönyvezéséről.

145 Az egyházi anyakönyvek visszakeresett adataira támaszkodó válóperes minta a következőképpen alakul: 1850-1893 között 1259 házasság, 1894-1905 között 1443 házasság, 1906-1914 között 602 házasság. Az özvegy újraházasodások aránya (nem számítva a következő típushoz sorolt elvált-özvegy párokat) korszakonként: 12,2%, 11,9%, 12%. Az elvált felek által kötött házasságok aránya: 5%, 4,9%, 3,3%.

146 A budapesti házasságok családi állapot szerinti áttekintése: SZÉL, 1935: 181. p. Eszerint vettünk mintát a válóperes adatbázisból, budapesti házasságkötési kohorszok szerinti megoszlásban: 1874-1875 között 91 házasság, 1876-1880 között 244 házasság, 1881—1885 között 409 házasság, 1886-1890 között 488 házasság, 1891-1895 között 625 házasság. A palingám házasságok aránya (zárójelben külön az özvegy és az elvált újraházasodások hányadával) a következő: 1874-1875 között 16,5% (14,3% és 2,2%), 1876-1880 között 11,9% (8,6% és 3,3%), 1881-1885 között 17,6% (11% és 6,6%), 1886-1890 között 19,3% (12,5% és 6,8%), 1891-1895 között 18,2% (13,2% és 5%).

94