Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

kent, 1906-1914 között pedig 18%-ra mérséklődött. Eközben a partnerházasságok hányada 37%-ról 44%-ra, majd 47%-ra nőtt. Hasonlóképpen növekedett, habár súlyuk mindvégig csekély maradt, az idősebb nők által kötött aszimmetrikus házasságok aránya (2%-ról 6%-ra).140 Jelenleg azonban, megfelelő statisztikák hiányában,141 nem tudjuk megítélni, hogy mit jelent mindez a budapesti házasságokhoz mérten. Ehhez külön anyakönyvi mintavétel lenne szükséges, amit nem tudtunk elvégezni.

Bármit is gondoljunk azonban a korkülönbség jelentőségéről, mindenképpen ajánlatos tekintettel lenni annak szociális dimenziójára. A kis korkülönbséggel kötött házasságok ugyanis Budapesten sokkal gyakoribbak voltak az alsóbb társadalmi rétegek között, s ez tükröződik a pereskedők csoportjában.142 Amíg a válóper által érintett középosztálybeli párok sorában a partnerházasságok aránya 1850-1893 között csak 29%-ot tett ki, s ez a századvégtől 35-36%-ra emelkedett, addig ugyanaz a kevésbé tehetős pereskedők között 50% volt, s nagyjából, néhány százalékpontos növekedés mellett, ezen a szinten maradt.143 Figyelembe véve az utóbbi társadalmi csoport súlyának a válópereskedők körén belüli jelentős növekedését, a korkülönbség általános mérséklődése jórészt e körülménynek, és nem feltétlenül a partnerházasságok nagyobb arányú tönkremenetelének, a férjek és feleségek növekvő érzékenységének tudható be.

A válópert folytató budapestiek alacsony házasodási életkora elöljáróban szintén valószínűsíti, hogy e körben kisebb lehet a palingám, vagyis az egyik vagy mindkét fél részéről második, vagy többedik alkalommal (özvegyen, illetőleg elváltán) kötött házasságok aránya. Adatsorunk sajnos hiányos, mert a polgári házassági anyakönyvekben 1907-ig nem tüntették fel a családi állapotot, 1907-140 A korkülönbséget a házassági anyakönyvek adatai alapján tudtuk kiszámítani. A minta nagysága: 1850-1893 között 1397 házasság, 1894-1905 között 2350 házasság, 1906-1914 között 3006 házasság.

141 BpStÉ, 1894: 78-79. p.; BpStÉ, 1895-1896: 88-89. p.

142 Illyefalvi Lajos kutatási eredményeit idézi: SZÉL, 1935: 167-168. p.

143 A minta nagysága a (biztosan) középosztálybelinek minősített, illetve az alsóbb néprétegekhez kapcsolt házasságok szerint: 1850-1893 között 576, illetve 233 házasság; 1894-1905 között 620, illetve 705 házasság; 1906-1914 között 742, illetve 1302 házasság. A pontos százalékos eredményeket hasonló megoszlásban, korszakonként közöljük. Középosztálybeli „patriarchális” házasság: 34,6%, 30,7%, 26,7%; „partnerházasság”: 29,2%, 35,3%, 36,1%; „aszimmetrikus” házasság: 3%, 5,6%, 6,2%. Alsóbb társadalmi rétegek: „patriarchális” házasság: 18,9%, 13,9%, 12,7%; „partnerházasság”: 49,8%, 55,9%, 51,7%; „aszimmetrikus” házasság: 3%, 8,4%, 7,1%.

93