Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

A válások „okait” természetesen ezek a tanulmányok sem tárják fel. Igazat kell adnunk Roderick Phillipsnek, aki a modern társadalomtudományi hipotézisek és módszerek történeti alkalmazásának eredményét szkeptikusan összegzi: „A sors iróniája azonban, hogy a megfontolásra ajánlott plauzibilis magyarázatok és okok bősége ellenére, majdnem ugyanolyan kevéssé értjük a válást, mint a megelőző generációk. A válás leegyszerűsítő és gyakran egyetlen okra visszavezetett magyarázatai régebben valamennyire bizonyosságot nyújtottak, még ha teljesen célt tévesztettek és illúziókra épültek is. A kifinomultabb újabb kutatások lerombolták a korábbi munkák szavahihetőségét, és szembesültek a válás komplexitásával, felismerve, hogy az nem egy egyszerű, döntően morális jelentéseket hordozó esemény, hanem sokoldalú folyamat, amely más társadalmi, gazdasági, demográfiai, és kulturális folyamatokba ágyazódik. A vizsgálat nehézségét nem csupán a tényezők sokasága okozza, de — még ha a válás együtthatói több-kevesebb bizonyossággal azonosíthatók is - nem világos az ok-okozati összefüggés iránya sem. Az adatok értelmezésének eme nehézségei megtöbbszöröződnek, ha olyan esettanulmányok alapján próbálunk általánosítani, amelyek különböző szinten készültek (a kisebb csoportétól a nemzetiig), amelyek különböznek minőségük és adataik jellege tekintetében, különböző módszerekkel vagy értékelési kritériumokkal dolgoznak, s eltérő eredményeket hoznak.”132

Talán nem annyira az említett vizsgálatokkal van a baj, hanem maga a kiindulópont, a válások okait illető generális kérdésfeltevés elhibázott. A jelenkori szociológiai kutatások egy általánosan elfogadott jogintézmény széles körű, mondhatni magától értetődő társadalmi használatára irányulnak, amely azonban száz évvel korábban még rendkívül egyenetlen, esetenként exkluzív volt. Magyarországon, a 19. század folyamán a különböző felekezetekhez tartozó házasok egészen más feltételekkel válhattak el, ami a csoport önmagában véve is sajátos szerkezetét eredményezte. De a nyugati világ egészére nézve is igaz, hogy a válás társadalmi használata, az elmérgesedett házassági konfliktusok hagyományos megoldásaihoz (önkényes válás, elhagyás) képest ritkának számított, illetőleg más és más társadalmi csoportok folyamodtak ehhez és azokhoz.133 A szegényeb132 PHILLIPS, 1988:583. p.

133 Jellemző, hogy a tárgyalt történeti vizsgálatok a válással végződő házasságok kontrollcsoportjaként, a „normális” házasságok sorában, általában olyan frigyeket is számba vesznek, amelyek bár soha nem kötöttek ki bíróságon, de szintén tönkremehettek. Egyedül Frans van Poppel hágai vizsgálatáról tudjuk, hogy a kutató a népességnyilvántartások használatával megpróbálta kiküszöbölni ezt a „hibalehetőséget”: vö. POPPEL, 1997: 55-56. p. - Ebből a szempontból tanulságos Tomas Cvrcek amerikai vizsgálata, aki éles különbségeket mutatott ki a legális úton és a spontán módon elváló házasok viselkedése, illetve a gazdasági-társadalmi környezet e cso88