Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

zett, különböző társadalmi miliőből származó szövegek értelmezése, általánosíthatósága okoz fejtörést.

Esetünkben a válóperes iratokról azt gondolhatná az ember, hogy bőségesen tartalmaznak a házasélet érzelmi dimenziójának elemzésére alkalmas forrásokat (keresetlevél, tanúvallomások, levelezés), ám ez csak részben igaz. Először is a bíróság elé kerülő házas viszályok nem éppen a megfelelő távlatot kínálják a házasság históriájának, a házastársak viszonyának, s a viszony dinamikájának rekonstruálásához. Naivitás volna azt hinni, hogy a válóperes iratok révén feltárható lenne az, hogy miként éreztek, mit gondoltak egykoron házasságukról és egymásról az érintettek. Nem beszélve arról, hogy a férjek és feleségek maguk is eltérő tapasztalatokat szereztek, s különbözőképpen látták, értékelték kapcsolatuk megromlásának okait, nem lehet eltekinteni a források keletkezésének kontextusától, a válóperes procedúrától sem. A jogi eljárás modalitását a felek részéről kitűzött cél, a bontás kiharcolása (vagy megakadályozása), valamint azok a szabályok határozták meg, ahogyan a kitűzött célt az adott keretek között el lehetett érni. Ennek rendelődött alá a házas viszály tematizálása, tudniillik az, amit a pereskedők és a felvonultatott tanúk elárultak vagy éppen elhallgattak a házaséletről.118

Budapesten bizonyára már a 19. század során is szép számmal akadtak olyan férfiak és nők, akik házasságuknak nem annyira anyagi helyzetük, társadalmi presztízsük megrendülése miatt, sokkal inkább az érzelmek kihűlése, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés eltűnése folytán kívántak véget vetni. Egyes eseteket talán ki is lehetne emelni példaként vagy ellenpéldaként, de - e fejezet eltérő célkitűzésének, illetve metódusának megfelelően - az arányok tömeges mérése biztosan kivitelezhetetlen. Eltekintve attól a már több ízben emlegetett körülménytől, hogy a budapesti válóperek döntő többségében nem maradtak fenn narratív források, csak szűkszavú, formalizált ítéletek, maga a jogi eljárás nem igazán, sőt, idővel egyre kevésbé ösztönözte a házastársak megnyílását. Habár a házassági törvény bevezetéséig elfogadott generális válóok, az „engesztelhetetlen gyűlölet” tág teret engedhetett volna az érzelmek áradásának, de - már amennyire ez a fennmaradt tárgyalási jegyzőkönyvekből kivehető - erre nem nagyon került sor. A férjek és feleségek ritkán éreztek késztetést a családi szennyes kiteregetésére, hiszen a házasság megromlásának bizonyításához elegendő volt a gyűlölet létezésének konstatálása. A századfordulótól, miután a házassági törvény átalaki-118 Az érzelmi megközelítés forráskezelését kritizáló amerikai jogtörténész, Norma Basch tömör megfogalmazásában: „a válóperes iratok sokkal közvetlenebbül kapcsolódnak a válás jogi, mint a házasság társadalmi dinamikájához.” BASCH, Norma: The Emerging Legal History of Women in the United States: Property, Divorce and Constitution. Signs 1986/1. 109-110. p.

82