Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

vasalónők, szakácsnők, házicselédek, piaci vagy bolti elárusítónők, napszámosok vagy gyári munkások tették ki. Márpedig ezek a szakképzettséget nem igénylő munkák vajmi csekély jövedelmet biztosítottak, s bár lehetővé tették a létfenntartást, nem igazán jelentettek vonzó alternatívát a házasélethez képest.

Budapesten nincs pontosabb tudomásunk a válófélben lévő, vagyontalan nők jövedelmi viszonyairól, életkörülményeiről, de ezúttal talán nem haszontalan az analógia kedvéért a „szomszédba” menni. A Monarchia Lajtán túli felében, Bécsben 200 korona körüli havi jövedelem volt az a határ, ameddig a szorult helyzetbe kerülő férjeknek és feleségeknek ildomos volt a válóperben szegényjog engedélyezéséért folyamodni, tehát ameddig objektív (bírósági) mércével mérve is „szegénynek” minősült valaki. Az 1896-1914 között pereskedő bécsi nők kereken fele élt ezzel az opcióval (szemben a férfiak 34%-ával). Azon feleségek közül, akik szegénységi bizonyítványukban valamilyen adatot közöltek jövedelmükre vonatkozóan, 35%-nak nem volt keresete (szemben a szegényjogos férfiak 8%-ával). További 45%-uk jövedelme havonta nem haladta meg az 50 koronát (szemben a férjek 11%-ával), viszont csak 16%-uké mozgott 50 és 100 korona között (szemben a férfiak 50%-ával), s mindössze 3%-uk húzott havi 100 és 200 korona közötti összeget (a férfiak 31%-ához képest).108

Anyagilag független feleségekről a vizsgált időszakban, a nem dolgozó vagyonos nőket leszámítva, csak a jobban fizetett, kvalifikált női munkaerő számának és arányának gyarapodása esetében beszélhetnénk, de e téren az I. világháború kirobbanásáig nem történt áttörés. A válófélben lévő feleségek túlnyomó többsége nem tartozott ebbe a kategóriába. A középosztálybeli feleségek a kereső tevékenységet végző nők csoportjának mindössze egynegyedét adták. E körben idővel ugyan látványosan megnőtt a magánalkalmazásban és a közszolgálatban álló feleségek (magánalkalmazottak, köztisztviselők, tanítónők) hányada, s a

108 Wiener Stadt- und Landesarchiv (a továbbiakban: WStLA) A23. Landesgericht fur Zivilrechtssachen 1898-1914. A válóperes mintában 376 férfi és 577 nő szerepel; közülük értékelhető adattal szolgált (aminek alapján havi jövedelmet lehetett kiszámítani) 334 férfi és 486 nő. A bécsi válópereket tanulmányában szintén hasznosító Waltraud Heindl az alsó néposztályokhoz tartozó feleségek aktivitását, illetve a válóper-indítás lehetőségét a keresők magas arányával hozza összefüggésbe: HEINDL, 1980: 233-234. p. Véleményünk szerint viszont a pereskedő feleségeket többnyire éppenséggel kilátástalan egzisztenciális helyzetük megjavítása motiválta, mivel a katolikus többség számára elérhető ágytól-asztaltól való elválasztás egyébként nem sokat könnyített volna sorsukon.

77