Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
világháború előtti években már majdnem a dolgozó középosztálybeli nők felét alkották, de ez a válópert folytató nők tömegének csupán töredékét jelentette.109 Mindent összevetve, nincs okunk feltételezni, hogy a budapesti válások gyarapodása hátterében a házas nők kereső tevékenysége állna, s hogy ez férjeikkel szemben kellő függetlenséget nyújtott volna jövendőbeli sorsuk irányának mérlegeléséhez és megszabásához. A századfordulótól kétségtelenül megnőtt ugyan ama társadalmi rétegekhez tartozó válópereskedők száma és súlya, amelyek nőtagjaitól korántsem volt idegen a háztartáson kívül végzett fizetett munka, ám a szakképzetlen nőknek folyósított korabeli munkabér legfeljebb a nyomort jelentő létminimumot garantálhatta, a korábbi, illetőleg az adott társadalmi réteghez tartozó házas nők esetében „szokásos” életszínvonalat semmiképp. így azt kell hinnünk, hogy ezek a feleségek csak végső esetben, akkor adtak be válókeresetet, avagy egyeztek bele a házasság felbontásába, ha az többé nem kínált egzisztenciális biztonságot - vagy azért, mert a kötelék ténylegesen már megszűnt, vagy azért, mert a házasélet valamilyen okból tűrhetetlenné, elviselhetetlenné vált. A tehetősebb, avagy képzettebb, a századelő bővülő munkaerőpiacán potenciálisan nagyobb előnyökkel induló, jobban fizetett feleségek az összes munkavállaló nő csekély hányadát képezték. A középosztálybeli nők mozgástere kétségtelenül nagyobb volt, de a legtöbben ezért komoly árat fizettek. A nagy többség valószínűleg továbbra is családtagjai (szülei, testvérei, rokonsága), esetleg új partnere támogatására volt utalva, s csak a szerencsés kisebbség élhetett saját vagyonából, vagy az exférjből kicsikart előnyös vagyoni egyezségnek köszönhetően. A valódi függetlenség mindenesetre a legtöbbjük számára illúzió maradt. Elmúló szerelem? Az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó házaspárok növekvő száma és súlya az 1880-as évek végétől, valamint a római katolikus pereskedő arányának századvégi megugrása arra utal, hogy a válások elterjedése Budapesten (és Magyaror109 A válófélben lévő, önálló jövedelemmel bíró, vagy munkát vállaló középosztálybeli nők körében az 1850-1893 közötti 15,9%-ról 1894-1905 között 34,1%-ra, 1906-1914 között pedig 46,7%-ra emelkedett a magánalkalmazásban vagy közszolgálatban álló feleségek aránya. - Az 1920-as évek végén a fővárosi köz- és magántisztviselőnők körében már három-négyszeres volt az elváltak aránya a budapesti népességhez viszonyítva (hátrányos helyzetükre jellemző viszont, hogy ugyanez a hányad az állástalan tisztviselőnők körében már nyolcszoros volt): ZENTAY Dezső: A munkanélküliség alakulása a szellemi pályák körében Budapesten. Budapest, 1930. 132. p. 78
