Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

dókban ugyan a mindennapok része volt, ám a statisztikákat közhivatalnokok, a peres iratokat ügyvédek és birósági tisztviselők állították elő, akik ama társadalmi miliőből érkeztek, ahol a feleségek feladata alapvetően a háztartásvezetésre, a gyereknevelésre, s a férj rekreációjának biztosítására korlátozódott. Ez tükröződik a válóperes iratokban is, ahol a 19. század második felének nagy részében csak szórványosan fordul elő a foglalkozás, az esetleges kereső tevékenység rögzítése. Javulást ezt illetően az 1890-es évektől, igazán pedig csak a századfordulótól tapasztalunk.

A munkavállalás kérdése a pereskedő feleségek esetében más összefüggésben is érdekes, ha a válások elterjedésének okait firtatjuk. A házasságon belüli hatalmi viszonyok átalakulásáról van szó, amely fontos összetevője volt a 20. század második felében bekövetkező „válási forradalomnak”. A századforduló táján az indusztrializáció és a szolgáltató szektor bővülése, az első világháború alatt a mozgósítás miatt fellépő munkaerőhiány számos munkalehetőséget nyitott meg a nők, köztük a házas nők számára. Jóllehet a feleségek foglalkoztatottsága alacsony maradt, a háztartáson kívüli fizetett munka krízishelyzetekben mentőövet jelenthetett számukra. Szintén növelte a válás valószínűségét, hogy a férj is könnyebben ment bíróságra, ha nem kellett tartania nőtartási kötelezettség megállapításától. „A munka elérhetősége még nem vezetett a házasság megromlásához, de lehetővé tette a nők számára a túlélést a házasságon kívül is, és ez képessé tette őket, hogy önkényesen elhagyják férjüket, avagy elválasztásért vagy a házasság felbontásáért pereljenek.” - mondja Roderick Phillips.101 Akanadai történész óvatosabban fogalmaz, mint mások, akik nem csupán lehetőségként vetik fel, hanem a férjezett nők élénkülő munkaerőpiaci aktivitásával magyarázzák a válások növekedését.102

Budapesten a kereső női népesség hányada 1910 körül jóval meghaladta az országos átlagot: ha hihetünk a statisztikáknak, a 7 éven felüli nők 38,5% dolgozott, szemben az országos 24,1%-os aránnyal. A fővárosban tehát általában

101 PHILLIPS, 1988: 592.; PHILLIPS, 2004: 299. p.

102 Phillips külön hangsúlyozza, miszerint „az egyes tényezők egymásra hatásának iránya nem világos - az, hogy vajon az alkalmazásban álló nők váltak-e, avagy az elvált nők kerestek-e állást.” PHILLIPS, 1988: 591-592., 614-615. p.; PHILLIPS, 2004: 298-299., 314—315. p.; RUGGLES, Steven: The Rise of Divorce and Separation in the United States, 1880-1990. Demography 1997/4. 455. p.; FOKKKMA, Tineke—LIFBROER, Aart C.: Employment and divorce among Dutsch women bom between 1903 and 1937. The History of the Family 2004/4. 425-^42. p.; MATTH1JS-BAERTS-VAN DE PUTTE, 2008: 11. p.; SANDSTRÖM, 2011: 294. p. A magyarországi kereső nők magasabb, az eltartottakét ötszörösen meghaladó válási gyakoriságára a 20. század derekán: KLINGER, 1957: 52-53. p.

72