Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

irányzatú. Minél képzettebb, minél vagyonosabb néprétegeket, minél tanultabb foglalkozási csoportokat, avagy minél magasabb társadalmi osztályokat veszünk azonos törvények alatt élő népben egy országon belül szemügyre, körükben az elválások aránya annál magasabb.” Szél a jelenséget a jogi lehetőség korlátozott ismeretével és ezért társadalmi rétegenként eltérő intenzitású használatával, az intelligensebb házasok különleges érzékenységével; továbbá a szabados sajtónak, a „házastárs cserélgetését jó szemmel néző” szociáldemokráciának, és a szabadelvű zsidóság nagy részének otthont biztosító városi környezettel magyarázta.92

Szél Tivadar persze nem láthatott a jövőbe, de mi már pontosan tudjuk, hogy a 20. század második fele a jogintézmény társadalmi használatának soha nem látott kiszélesedését hozta, ami az alsóbb néprétegek gyakoribb joghasználata felé tolta el az említett arányokat. Egy a „válási forradalom” korai szakaszának társadalmi jellemzőit vizsgáló, szociológusokat és demográfusokat tömörítő belga-holland kutatócsoport így a válások „diffúziójával” magyarázza a változást: „Amíg a válások útjában erős jogi és normatív akadályok álltak, a válás kulturális újításként fogható fel. [...] Végül is ez az újítás szivárog lefelé, az alsóbb osztályok irányába, miután a válást gátló tényezők meggyengülnek.”93 A „diffúziót”, illetőleg a szociális összetétel megváltozásának kezdeteit a legtöbben, párhuzamosan a válások növekedésének felgyorsulásával, a két világháború közötti periódusra teszik. A korábbi időszak, a 19. század második fele, s még a 20. század eleje is mozdulatlannak tűnik e vonatkozásban. Az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó, szegényebb pereskedők századeleji jelenlétére ugyan többen felfigyelnek, de arányuk változását nem próbálják mérni. Jellemző módon az említett kutatócsoport Hollandiát és Flandriát illető vizsgálatai is csupán a társadalmi rétegek házas viselkedésének sajátosságaira, s nem a válás szociális bázisának esetleges szélese92 SZÉL, 1935: 345-346. p. Ld. még táblázatát: uo. 348. p.

93 KALM1JN-VANASSCHE-MATTHIJS, 2011: 160. p., ill. 166-168. p. A 19. századi Flandriára vonatkozóan: MATTHIJS-BAERTS-VAN DE PUTTE, 2008: 15-16. p. Svédországot illetően: SANDSTRÖM, 2011: 292-307. p. Hágára: POPPEL, 1997: 67. p. Korábbi hasonló vizsgálat, a 20. század második felének válásaira vonatkozóan: DE GRAAF, Paul M.-KALMIJN, Matthijs: Change and Stability in the Social Determinants of Divorce: A Comparision of Marriage Cohorts in the Netherlands. European Sociological Review 2006/5. 561-572. p. Az alsóbb társadalmi rétegek nagyobb válási gyakoriságát hangsúlyozó eredeti felvetés: GOODE, William J.: Economie Factors and Marital Stability. American Sociological Review 1951/6. 802-812. p. A történeti változás irányára később reflektál: GOODE, William J.: Marital Satisfaction and Instability: a Cross-Cultural Class Analysis of Divorce Rates. International Social Science Journal 1962/3. 516-517. p.

67