Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

vásárhelyi tábla alá tartozó Erdély kivételével - Magyarországra kiterjedő illetékességét további ítélőtáblák felállításával az ország központi részére korlátozta. A törvény végrehajtási utasítása a reformot az 1891-es esztendő első negyedéve utáni időszakra időzítette, aminek következtében az év elején nyitott irattári segédkönyvekben 1891. március 31-ig még valamennyi, az országos illetékességi területen tárgyalt válóper rögzítésre került.53

Az ítélőtáblái iktató- és mutatókönyvek tanúsága szerint az első negyedévben összesen 511 válóper fordult meg a másodfokú bíróságon; ebből a legtöbb, szám szerint 57 válóper a fővárosi törvényszékhez kapcsolódott, de több tucat válópert terjesztett fel a debreceni (42), a nagyváradi (40), a szolnoki (38), a békésgyulai (35), és a szegedi törvényszék (33) is. Ebben a megközelítésben a fővárosi válóperek aránya 11,2%-ot tett ki.54 Miután azonban 1891 korántsem átlagos évnek tekinthető, amennyiben a felsőbírósági reform hatással lehetett az ügymenetre, ami a Kúriáról leérkező és az oda továbbított válóperek eltérő számaiban kifejeződik, nézzük meg a „rangsort” a válóperes ügyforgalom iránya szerint, külön-külön is. Talán megbízhatóbb a Kúria által tárgyalt, zömében jogerősen eldöntött, s az ítélőtáblára 1891 első negyedévében visszaküldött válóperek felmérése, mivel a Kúria működését kevésbé befolyásolhatta a reform, mint az alsóbíróságokét. A 136 leküldött válóperből a legtöbb (22) a debreceni törvényszéken indult, Budapest ezúttal csak a második helyen következik (17); a fővárost a nagyváradi (14), a békésgyulai (13), és a kecskeméti törvényszék (8) követi. Budapest hányada valamivel mégis nagyobb, egészen pontosan: 12,5%. Ezzel szemben, úgy tűnik, hogy az említett reform meggyorsította a felterjesztendő válóperek tárgyalását. 1891 áprilisáig a törvényszékekről sokkal több, összesen 384 házassági bontóper érkezett a Budapesti Királyi ítélőtáblára. A felterjesztő törvényszékek sorrendje, pontosabban az „élboly” a következőképpen alakult: budapesti (46), szolnoki (35), szegedi (28), nagyváradi (26), békésgyulai (22), debreceni (21), és szekszárdi törvényszék (19). A főváros súlya eszerint kereken 12%-kal jellemezhető.55

A vizsgálat alapján 11-13% között mozgó budapesti arányok azért sokkal magasabbak a válási statisztikák alapján megadható arányokhoz képest, mert az

53 Az 1890: XXV. te. végrehajtása tárgyában kiadott 1891. évi 1395/1. M.E. IM-rendelet szerint a Budapesti Királyi Ítélőtáblától elcsatolt törvényszékek már csak azokat az ügyeket küldték fel, amelyek felterjesztését március 31-ig elrendelték (ezután, május 5-ig, csak a sürgős aktákat). MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1891. Budapest, 1891. 58-67. p.

54 Megjegyzendő, hogy a különböző irányból érkező (a törvényszékekről fel-, illetve a Kúriáról lemenő) válóperek közül az azonosakat csak egyszer vettük számításba.

55 BFL Vll.l.d. iktató- és mutatókönyvek 1890.

44