Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

A válás súlyosabb esetben akár tragédiába is torkollhatott. A budapesti Műegyetem rektora, Klimm Mihály felesége, Fischer Irma 1885-ben tért evangélikus vallásra és indított válópert, mondván, hogy hitvese „zsarnok és szenvedélyes természetű, aki a nőt nem egyenjogú élettársnak, hanem akarata és szenvedélye rabnőjének tekinti.” Mivel a férfi nem volt hajlandó a hitehagyásra, s mindvégig ellenezte a válást, a processzust előbb a szentszéken kellett lefolytatni. Az eljárás elhúzódott, s a jogerős bontó ítélet végül csak 1889 nyarán született meg. Minden vitát azonban ez sem rendezett, s a két gyerek tartásdíjának, valamint a hozomány visszaszolgáltatásának kérdése még 1889 őszén is tárgyalás alatt volt. Bár a későbbi sajtótudósítások arról szóltak, hogy a gyerekeket elvették az aszszonytól, ez nem volt igaz (a leányt az anyának ítélték, s a fiú 7 éves koráig, még egy évig, szintén a gondozása alatt maradt volna); a folytatódó házassági perben pedig elsőfokon a nő számára kedvező döntés született (tartásdíjat szabtak ki, s a nő hozományát a férjnek ki kellett adnia). Gazdag volt, apja bőrgyáros, s a család is támogatta. Igazából semmilyen előjele nem volt annak, ami 1889. október 31-én Fischer Irma Bomba téri lakásában lejátszódott. Délelőtt végrendelete ügyében Rupp Zsigmond vízivárosi közjegyzőnél járt. Hazatérve tollat ragadott, s az alábbi levélkét küldte a nótáriushoz: „Elkerülhetetlen fátum von le engemet az örök sötétség éjébe. Bocsássa meg isten bűnömet és oltalmazza gyermekeimet. Ide mellékelem íróasztalom kulcsát. Ezer köszönet szíves barátságáért.” Hölgyismerősei látogatását már nem fogadta: azok zárt ajtókra találva a cselédek segítségével betörtek a szobába, de már csak a nő holttestét találták meg. A tükör előtt ülve borotvával elvágta nyakát és elvérzett.681

Az elmagányosodás és depresszió a válás velejárója lehetett, de miután ritkán vezetett eíféle végletes reakcióhoz, keveset tudunk azokról a szenvedésekről, amelyeket okozott. Megfoghatóbb viszont az egzisztenciális fenyegetettség, főként a feleségeket illetően. Az elvált nőre, ha nem sikerült újonnan kötött, megfelelő házassággal feledtetni az előző magánéleti kudarcot, nehéz sors várhatott. Hermann Mária, akit vagyonbukott férje, Kalmár Géza az 1870-es évek elején leányukkal együtt elhagyott, hogy Pesten keressen hivatalnoki állást, magániskolát nyitott, hogy fenntarthassa a csonka családot. Anya és leánya egészen addig a

nehezen érthetők, hiszen a budavári evangélikus gyülekezet matrikulájában a vőlegény családi állapota elváltként, vallása evangélikusként lett bejegyezve. Egyedül születési évét igazították ki 1856-ról 1849-re, vagyis csak az életkorát illető megtévesztési kísérlet igazolható.

681 Fischer c. Klimm válóper: BFL VII.2.c. 1886. V. 19. A nő végrendeletének letételéről szóló jegyzőkönyv: BFL VII. 151. 151/1888. A legrészletesebb tudósítás az eset másnapján: Fővárosi Lapok 1889. november 1-i szám 2225. p.

424