Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

tanítói keresetre volt utalva, amíg Kalmár Irma hozzá nem ment Kiár Ede számvivőhöz (az esküvő után aztán Hermann Mária a pár háztartásában élt). Kalmárnénak szerencséje volt, hiszen munkaadói, az aradi városi polgárok szolidaritása lehetővé tette a középosztálybeli lét peremén való megkapaszkodást, ám a kevésbé szerencsések, a kevésbé képzettek, az anyagi tartalékkal nem rendelkezők, s főként azok, akiket környezetük felelősnek tartott házasságuk tönkremeneteléért könnyen koldusbotra juthattak. Fábry Ede vasúti hivatalnok magára maradt felesége négy évtizeddel a közös háztartás megszüntetése után, 1926-ban a következő kétségbeesett apróhirdetést adta fel: „Elszegényedett, éltes nő nagyon könyörög szerény hajlékért. Bohony Teréz. Alföldi utca 9.”682 A megjelölt címen a főváros egyik hajléktalan szegények számára fenntartott menháza állt...

Az egyedülálló elvált nő nemcsak a megélhetés mindennapos nehézségeivel küszködött, de társadalmi számkivetettsége a környező férfivilágban szexuális prédává alacsonyíthatta. Emlékezhetünk még Lowetinszky János naplóbejegyzésére, amelyben elköltözött felesége rövidlátóságát kárhoztatja: „Szegény nő, hisz ha tudná, mi sors vár reá a nagyvilágban mint elvált nő, hogy minden pimasz feljogosítva érzi magát arra, hogy piszkos karmait utána kinyújtsa, meggondolná a dolgot.”683 És ugyancsak visszautalhatunk Lienhard Jakabné Nagy Veronika esetére, akinek elesettségét a botcsinálta házassági békéltető, Plesz Henrik asztalosmester skrupulus nélkül kihasználta, később pedig a királyi törvényszék előtt nem átallotta a férj tanújaként a pásztoróra elbeszélésével még jobban befeketíteni a házasságához ragaszkodó feleséget. Az anyagi és szexuális kiszolgáltatottság ebben az esetben egyébként nagyon erősen összefonódott, miután - amint a válóper során a fővárosi rendőrfőkapitányság igazolta - Lienhardné alkalmi ismeretségeket kötött, illetve bárcát váltott ki és kéjnőként kereste kenyerét.684

Az elvált nőt megalázhatták, szexuálisan kihasználhatták, ám mégis nyugtalanító jelenség volt, aki - legalábbis az elvált nőkkel kapcsolatban elterjedt képzetek szerint - szintén kihasználhatta a férfiakat, veszélyt jelentett a fennálló há682 Az elvált nőt a (férj illetőségével azonos) községi illetőség, illetve a nyugdíjigény elvesztése sújthatta: vő. ZIMMERMANN, 1997: 22-23. p.; KOZÁRI, 2012: 139. p. A közigazgatási szervek a nyugdíjigény megítélésénél figyelembe vették a nő vétkességét is. így kaphatott kegydíjat a fővárostól Csocsánszky János rendőr elvált neje, Hadobás Katalin: A M. Kir. Állami Számvevőszékjelentése az 1907. évi zárszámadásról, valamint az államháztartás, államvagyon és állami adósságok kezelése körül az 1907. évben szerzett tapasztalatairól. Budapest, 1908. 541. p. -A Fábry c. Bohony válóper: EUEGyLt FT 154/1892. Az apróhirdetés megjelent: Budapesti Hírlap 1926. augusztus 6-i (176.) szám 13. p.

683 FSZEK B 0910/209. 1897. július 24-27-i bejegyzés.

684 BFLVI1.2.C. 1910. V. 139.

425