Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
mozzanatot, hogy a számlálóbiztosok 1869-ben nem különböztették meg a törvényesen és a bírói ítélet nélkül elvált házasokat, így egy évtizeddel később, amikor már csak az előbbire kérdeztek rá, országosan - a válások számának növekedése ellenére - több tízezer fővel csökkent az elváltak száma. Itt azonban nem egyszerűen hanyagságról, hanem eltérő fogalomhasználatról is szó van. Az összeírások differenciálatlan szemléletére jellemző, hogy a házas kötelékből végleg kiszabadult férfiakat és nőket összemosták azokkal az ágytól-asztaltól elválasztott, túlnyomórészt katolikus házasokkal, akik halálukig az elváltak számát gyarapították, holott de iure — gondolhatnánk ma - életük végéig házasok maradtak. A felvetett kérdés szempontjából érdekes továbbá az 1857-1910 között rendezett népszámlálások elváltjainak csoportján belül mérhető nőtöbblet: az elváltként számba vett népesség közel kétharmadát ugyanis, a korszakban mindvégig az exfeleségek adták (15. diagram). Körösi József már 1869-ben észrevette a jelzett aránytalanságot: „Feltűnő, hogy a nők az elváltak közt is túlszámmal képviselvék a férfiak fölött, s az arány elég gyakran kétszeres.” A jelenséget a magyar statisztika atyja két évtizeddel később már a következőképpen kommentálta: „Az elvált nők nagyobb száma abból magyarázható, hogy elvált nők nehezebben kötnek új házasságot, mint elvált férfiak.” A plasztikusnak tűnő magyarázat mindazonáltal könnyen cáfolható. Az újraházasodásoknál egyrészt már láthattuk, hogy a férfiak kétségtelen előnye ellenére az elvált nők férjhezmeneteli esélyei valójában nem voltak annyira rosszak, hogy ezzel a tényezővel a hatalmas nőtöbbletet indokolni lehetne. Körösi másrészt nem vette figyelembe, hogy a nőtöbblet a katolikus vallású „elváltak” között is nagyjából ugyanolyan mértékű, mint a teljes csoportban, márpedig előbbiek közül 1895-ig sem a férfiak, sem a nők nem köthettek új házasságot.666 Ha nem vesszük komolyan azokat a lehetséges, de életszerűden felvetéseket, miszerint az elvált férfiak halandóbbak lettek volna az elvált nőknél, avagy sokkal nagyobb számban tűntek volna el a fővárosból, sőt - hiszen a nőtöbblet országosan ugyanúgy megragadható - az egész országból, akkor magyarázatként a bevallás megbízhatatlansága, pontosabban a megfelelő kérdésre adott válaszok nemenként eltérő hitelessége marad. Erre a következtetésre jutott annak idején egy másik jeles magyar statisztikus, Kovács Alajos is, aki az 1910- es népszámlálás családi állapot szerinti megoszlását a népmozgalmi adatokkal 666 A pesti katolikus népesség körében 1869-ben 49 férfit és 83 nőt számoltak össze elváltként; Budapesten a nemi megoszlás számszerűen így alakult: 1880-ban 306 férfi és 570 nő, 1891 -ben 352 férfi és 613 nő, 1900-ban 368 férfi és 772 nő. Az egyoldalú válások 1869-1895 között dívó gyakorlata szintén nem juttathatott sokkal több katolikus nőt az elváltak sorsára, mint férfit: vö. NAGY, 2007: 144-145. p. 416
