Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
Az újraházasodók, mint Sztehlo Kornél is céloz rá, gyorsan beolvadhattak környezetükbe, s nem sokáig forgatták fel a házas társadalom rendjét. A megállapítás még akkor is igaz lehet, ha amellett szintén szólnak érvek, hogy ez a fajta „reintegráció” azért nem lehetett teljes: az elváltként házasságot kötőket életük során számos megaláztatás, finom célzás vagy durva tréfa érhette. A legismertebb reformkori társasági botrányok egyike volt, amikor a gróf Szapáry Antaltól Breslauban, az előző év folyamán elvált, majd a Kálvin téri református templomban gróf Batthyány Kázmérral megesküdő gróf Keglevich Auguszta 1848 februárjában, az utolsó rendi országgyűlés megnyitását követően nem kapott meghívót István nádor báljára (habár az is igaz, hogy az ellenzéki követek ugyanakkor egységesen kiálltak a Szemere-kormány későbbi külügyminisztere mellett).662 Az újraházasodások korabeli, diszkrét lebonyolítása ugyancsak arra utal, hogy az érintettek ódzkodtak nagy dobra verni az efféle családi sorsfordulókat. Beniczky Ferenc és az elvált Bajza Lenke másfél évtizeddel később, titokban tartott esküvője változatlanul a társadalmi „osztrakiszmosz” veszélyéről árulkodik. Újabb évtizedekkel később, már a század vége felé, Vörös Richárd és Braitzner Emma tervezett frigyét Kada Mihály alpolgármester arra hivatkozva diszpenzálta, hogy „nevezettek a házasságnak feltűnés nélkül való megkötésére vannak utalva.”663 Ezt Kada tudhatta a legjobban, hisz maga is elvált nőt vett feleségül. Az viszont biztos, hogy az újraházasodók annak idején kevésbé voltak szem előtt, illetőleg kevesebb fejtörésre adtak okot, mint az egyedülálló, azaz tartósan elvált családi állapotú férfiak, és - különösképpen - az elvált nők. Utóbbiak sorsáról szinte alig van személyes forrás, ami nem meglepő, hiszen a jelenség ritka, a téma pedig kellemetlen volt, és sokan érezhették úgy, hogy az ezzel kapcsolatos reflexiókat nem szerencsés vagy ildomos megörökíteni. Ezért - jobb híján - csupán párhuzamokhoz folyamodhatunk, ha egy kicsit mégis meg szeretnénk érezni valamit az elvált-léttel kapcsolatos korabeli nehézségekből. A szomszédos metropoliszban, Bécsben 1905 elején, az osztrák házassági jog reformja kapcsán tartott ankét alkalmával számos kényes kérdés került terítékre, amelyet a minden662 A válás története: ÖStA HHStA Ministerium des Äußern Informationsbüro BM-Akten 463/1857. Az újraházasodás tárgyában Simon Florent pesti ügyvéd és Török Pál református lelkész hosszas levelezése 1847 őszén, illetve a házasságkötés utáni vizsgálat kapcsán kelt iratok: RL C.93. Török Pál levelezése 962—966., 968-969., 971., 973—974., 1089. Az újraházasodás: MNL OL Budapest Kálvin tér ref. ház. akv., 1847. november 4-i bejegyzés (17. p.). Az esküvő érvényességét illető vizsgálat azért indulhatott, mert a felek katolikusként váltak el, s a nő és kedvese csak ezután, a házasságkötés előtt tértek református vallásra. Összefoglalóan: FÜZES Miklós: Batthyány Kázmér. Budapest, 1990. 78-81. p. 663 EOL Pesti (Deák téri) Egyházközség anyakönyvi iratai 1890, Vörös. 413
