Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

Gräthert később, a 19. század második felében számos olyan elvált férfi és nő követi majd, akik másodszor, ritkábban harmadszor is, kezdeményező vagy szenvedő félként, átesnek még válópereskedésen. Itt azonban az egyes példák egyhangú sorolása helyett elégedjünk meg a fővárosi pereskedők családi állapotfelmérésének korábbi eredményével, aminek nyomán a válást súlyos kockázati tényezőként vettük számba a megkötött második házasság felbontásának valószínűségét illetően. Egyszerűbben szólva: az elváltak gyakrabban folyamodtak másodszor is váláshoz, mint az elsőházasok, vagy akár az özvegyen újraházasodók. A tanulság nemcsak az lehet, hogy az új házasságokat mindvégig a felbontott régi emléke kísértette, sokszor megint végzetes kimenetellel, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy a válás személyes megtapasztalása, a procedúrával való szorosabb ismerettség elősegítette azt, hogy az érintett férjek és feleségek konfliktushelyzetben bátrabban forduljanak megint bírósághoz.

Ezúttal sokkal érdekesebbek lehetnek az egy adott családon, rokonságon, ismerősi körön belül láncszerűen egymáshoz kapcsolódó válóperek, amelyek révén a jogintézmény használatának elteijedését szélesebb társadalmi kontextusban ragadhatjuk meg. A válások Pesten még mindig ritkaságszámba mentek, amikor a reformkor ismert nyomdatulajdonosa, Heckenast Gusztáv két házassága is ily módon ért véget. Az első, amelyet egykori főnöke, üzleti partnere, Otto Wigand könyvkiadó leányával, Ottiliával a lipcsei Thomas kire kében, 1846-ban kötött, a nő két évvel később történt hűtlen elhagyása miatt, 1853-ban került felbontásra. A férfi a válás és egy újabb szerencsétlenül végződő házasság után (második felesége, Lövészy Teréz fiatalon meghalt), 1858 végén a drámaíró Bajza József mindössze 19 éves, a meglett vőlegénynél 28 évvel fiatalabb leányát, a szintén írói babérokra pályázó Ilonát (Lenkét) vette el. Ezúttal sem volt azonban szerencséje, mert a nő elhagyta, s 1862 őszén válókeresetet adott be, aminek nyomán fél évvel később kimondták a válást. A pereskedés hátterét Bajza Lenke villámgyors újraházasodása világíthatja meg: az exfeleség 1863 tavaszán hozzáment Beniczky Ferenc zsámboki földbirtokoshoz, későbbi Pest megyei főispánhoz.619

Itt, mielőtt folytatnánk a sort, érdemes egy pillanatra megállni. Ha korábban a válások vonatkozásában leginkább Erdély, illetve a reformátusság befolyását emlegettük, a főváros kapcsán mindenképpen hangsúlyozni kell a (német) evangélikus hatást is. Friedrich Gräther vagy Ottilia Wigand mellett a pest-budai evangélikus házassági anyakönyvekben, a 19. század derekán, az elváltak ekkor

619 Az első válóper: BFL IV.1342.g. 1854. VII. 38. A második válóper: BFL IV.1343.e. Pesti Viszszaállított Városi Törvényszék polgári perei 8902/1863. Bajza Lenke újraházasodása a Kálvin téri református egyházban történt, 1863. május 18-án: MÓL ház. akv.

382