Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

dett, a Budapesti Királyi Törvényszéken zajló válóper során a „vesztésre” álló felperes férj, Nagy György királyi tanácsos, állami jószágigazgató az ítélethozatal előtt reformátusról unitárius hitre tért, s kérte a processzus erdélyi egyházi bírósághoz való áttételét, az érdekelt bíróságok között évekig tartó illetékességi vita alakult ki. Ennek vége az lett, hogy a Kúria 1886 decemberében meghátrált, s kénytelen-kelletlen elismerte, hogy a magyarországi unitáriusok válópereiben nem a királyi törvényszék, hanem az unitárius bíróság illetékes.606 A jogbizonytalanság, amely eladdig sokakat visszatartott a kolozsvári pereskedéstől, a kúriai döntvény nyomán egycsapásra eloszlott. A Nagy-ügy kapcsán kibontakozó szakmai viták ráadásul minden érdeklődőt, ügyvédet és potenciális ügyfelet beavattak az erdélyi procedúra rejtelmeibe.607 A magyarországi ügyvédek informálása különösen fontos volt, hiszen kulcsszerepet játszottak az ügyfelek toborzásában. Az ügyvédi karból többen üzleti lehetőséget láttak az „erdélyi házasságban”, ami az eljárás költségei miatt főként a tehetős férjekre és feleségekre gyakorolt vonzerőt. Jó példa erre a válóperes szaktekintélynek számító budapesti prókátor, Sztehlo Kornél pálfordulása: Sztehlo az 1880-as évek végéig még az unitárius bíráskodás egyik legelszántabb ellenfelének mutatkozott, később azonban felülvizsgálta elutasító álláspontját, s az 1890-es évek elején, vízivárosi irodájában már egymást érték a könnyű válásban reménykedő jói szituált, többnyire külföldi ügyfelek.608

606 A vita lényege az volt, hogy a jozefiánus házassági pátens valamennyi magyarországi protestáns felekezetre érvényes-e, beleértve tehát az unitáriust is, vagy csak az annak idején törvényesen bevett két felekezet, az evangélikus és a református tagjait érinti. Az utóbbi értelmezés győzött: NAGY, 2005.

607 Kővári Mihály kolozsvári unitárius ügyvéd cikksorozatban vette védelmébe az egyházi bíróság eljárását: KŐVÁRI Mihály: Az unitárius házassági perek illetékes bíróságának kérdéséhez. Jogtudományi Közlöny 1886. augusztus 27-i (35.) szám 283-286. p., 1886. szeptember 24-i (39.) szám 317-318. p. Vele szemben Sztehlo Kornél többször élesen bírálta az unitárius procedúra szabadosságát: SZTEHLO Kornél: Unitárius egyházi törvény a házassági jogról. Jogtudományi Közlöny 1889. október 4-i (40.) szám 321-322. p., 1889. október 11-i (41.) szám 330-331. p., 1889. október 18-i (42.) szám 339-340. p., 1889. november 1-i (44.) szám 354-356. p. Kővári válasza ugyanitt: 1890. január 3-i (1.) szám 2-4. p., 1890. január 10-i (2.) szám 11-12. p., 1890. január 24-i (4.) szám 26-27. p., 1890. február 7-i (6.) szám 44-45. p., 1890. február 14-i (7.) szám 50-52. p.

608 Sztehlo az osztrák vállalkozók számára elengedhetetlen örökbefogadási szerződések tető alá hozása terén volt aktív, amit Rupp Zsigmond közjegyzőnek az ügyvédi irodával (Fő u. 4.) szemközti székhelyén (Fő u. 1.) foglaltak írásba: BFL VII.151. 308-309., 483., 942 ., 944/1883.; 330/1888.; 1027-1028., 1123-1124., 1150/1890.; 74-75., 100., 162., 398/1891.; 212., 214., 223.,

540., 588-589., 631., 665., 722., 724., 942/1892.; 140., 203., 276., 317-318., 473., 629., 666.,

1013., 1064., 1074., 1076., 1215., 1299-1300/1893.; 29-30., 186., 269., 389., 396., 532., 713., 857-858., 922., 1008/1894.; 52-53., 147., 260., 264-265., 282., 524., 526., 590-591., 630., 730.,

373