Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

A jogi környezet kedvező alakulása, a szaksajtóban zajló viták, az újságokban megjelenő hírek és tudósítások, a jogi információk és az eljárás során szerzett tapasztalatok közvetett vagy közvetlen (személyes) átadása együttesen az „erdélyi házasságok” gyors felfutását eredményezték. Az 1870-es évek elejétől 1895- ig, ameddig az erdélyi protestáns egyházi bíróságok válóperekben ítélkezhettek, legalábbis több száz magyarországi, zömmel kitért katolikus, középosztálybeli házaspárt választottak el egymástól. A túlnyomó többség az utolsó periódusban, az 1886-1895 közötti évtizedben vetett véget házasságának. Egyedül az unitárius fórumon megjelenő budapesti házasok száma meghaladta a 200-at. Háromnegyedük a jelzett időszakban, vagyis 1886-1895 között vált el. 609 Ez egyébként azt jelenti, hogy az 1895 előtt elvált fővárosi keresztény házasok közül (zsidók csak kivételesen vállalkoztak „erdélyi házasságra”) hozzávetőleg minden hatodik férj vagy feleség Erdélyben érte el házassági köteléke felbontását.

Az erdélyi migrációs válások jelentősége persze nem annyira az elválasztott felek sokaságában, mint inkább abban a „kulturális sokkban” ragadható meg, amelyet az tágabb társadalmi környezetében, Monarchia-szerte előidézett. „Nyolc órai út a gyorsvonattal Budapestről és egy egészen más világba jövünk.” - írta Sztehlo Kornél 1887 végén. - „Egy az Isten, és az ő akaratja az, hogy az emberek, különösen az unitárius emberek boldogok legyenek a földön. Miután pedig nincs nagyobb boldogtalanság, mint a szerencsétlen házasság, és nincs nagyobb boldogság, mint a szerencsés házasság, az unitáriusok házassági jogának alapirányzata a „szerencsésebb házasságra való felszabadítás”. - „Az unitáriusok különben jó emberek. Jó hazafiak, tősgyökeres székelyek, tiszta puritán, becsületes emberek. Csak az baj, hogy törvényeik nem a mai modem romlott társadalom, hanem egyszerű romlatlan társadalmi állapotok számára lettek csinálva, melyek aztán a modern társadalomra alkalmazva rontanak, bontanak, mint a választóvíz. Az egyszerű, patriarchalis viszonyok közt élő puritán embernek nem árt ez a választóvíz, nem él vele, de a romlott, feslett erkölcsű mohón kap utána és visszaél

867/1895. Közreműködésére e szerződések alapján lehet következtetni, miután az ügyleteknél hol személyesen volt jelen, hol Aladár fia, hol pedig ügyvédsegédei tanúskodtak. Az adopciók annyira nyíltan zajlottak, hogy az örökbefogadó „apák” több ügyletben is részt vettek. Szepessy Gyula pénzügyminiszteri irodatiszt például egymaga tíz osztrák férfit és nőt fogadott örökbe: uo. 75/1891., 631/1892., 318., 629/1893., 186., 407/1894., 265., 590/1895., 124., 1093/1896.

609 Vö. NAGY, 2010: 168. p. A kolozsvári Főpapi Törvényszék jegyzőkönyveiben több mint 800 nem-erdélyi válópert, illetve 1000 nem-erdélyi illetőségű unitárius pereskedőt találtunk, akik nagyrészt az 1880-as évek derekától 1895 őszéig keresték fel az unitárius fórumot. Több mint 200-ra tehető azon külföldi házasok száma is, akik az unitárius bíróságon váltak el: NAGY, 2018: 81-83. p.

374