Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
a fővárosi házas népesség túlnyomó többségét kitevő katolikus párok körében, másrészt több esetben fény derül az érintett felek motivációira is, úgy hisszük, érdemes hosszabban elidőzni a történteknél. Az első sikerrel keresztülvitt processzust a Tolna megyei nemesített, református prédikátor családból származó, Érsekújváron és Pesten ügyvédeskedő Helley Helle Ferenc indította a törvényszéken 1852 nyarán, eredetileg katolikus felesége, az ekkoriban a terézvárosi Király utcában lakozó bonyhádi Perczel Ida ellen, „engesztelhetetlen gyűlölség” címén. A felek egy évtizeddel korábban katolikus szertartás szerint kötöttek házasságot a Perczel család cikói plébániáján, s több gyermekük született, de már öt éve különváltál! éltek. Gyaníthatóan a jog rejtelmeiben járatos férj neszelte meg a lehetőséget, s bírta feleségét válásra, amihez az első lépés a katolikus vallás elhagyása volt. A felek egyetértésére utal, hogy Perczel Ida 1852 tavaszán végrehajtott református betérésénél a két válóperes ügyvéd, Rácz Pál és Gánóczy Flóris járt el tanúként. A közvetlenül a perindítás előtt végrehajtott vallásváltást egyébként a törvényszék színe előtt - nyilván kilógott a lóláb - sokáig takargatni igyekeztek, így az azt bizonyító okmányt az alperes csak a per folyamán, Halász Balázs házasságvédő felszólítására csatolta be. A kezdeti együttműködés a per folyamán azonban valamiért megbomlott. A férj az őszi békéltetés alkalmával kölcsönös gyűlölet helyett már neje házasságtörését és erkölcstelen életmódját kárhoztatva kért bontást. A vádakból kihámozhatóan Perczel Ida Sréter Gusztávval, illetve később Úri község jegyzőjével, egy bizonyos Vidosfalvival élt „ágyasságban”. A felsorakoztatott tanúk igazolták a felperesi állításokat, így a bontó ítélet csak a nő korábbi katolikus vallása miatt válhatott kérdésessé. A törvényszék azonban úgy ítélte meg, hogy a kereset nem az időközben életbe lépett osztrák polgári törvénykönyv, hanem a per megindítása idején érvényben lévő magyar törvények alapján bírálandó el, s ezért felbontotta a peres felek házasságát. Az ítéletet a Pesti Császári-Királyi Tartományi Főtörvényszék 1854 tavaszán minden további nélkül jogerőre emelte. Hamar kiderült, hogy Hellét nem a bosszúvágy, hanem az új házasság reménye, illetve szüksége hajtotta: a végelválás után két héttel Révalmáson feleségül vette Kőszeghy Máriát, aki ekkor már hat hónapos terhes volt.573 A másik ismert, bontással végződő esetben ugyancsak vegyes házassági kötelék került a Törvényszék színe elé. A született református Feleky Miklós színész 573 BFL IV.1342.g. 1854. VII. 7. A férj újraházasodását és a szülést a későbbi szentszéki perben hozott ítélet említi, amely a házasság egyházjogi elismertetését és a gyerek születésének törvényesítését célozta: Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL TML) XIII. 14. Perczel-család iratai II. 46. 355