Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
vallású kolléganője, Grete Meisel-Hess sem támogatta a (felekezethez tartozók körében Ausztriában egyébként megengedett) válás megkönnyítését: „a nőnek semmilye nincs személyiségén kívül, nem emelkedhet ki hivatása, állása révén, hanem a háztartásban oldódik fel és csak személye miatt esik rá a választás [ti. a férfi választása], s ez a személyiség természetesen egy olyan házasságban, amely bármikor indoklás nélkül felmondható, komolyan sérülhet.”569 A cultural history kiemelkedő amerikai művelője, John W. Boyer a férjüktől anyagilag függő helyzetben lévő középosztálybeli nők jellegzetes félelmeit látja tükröződni az idézett megnyilvánulásokban, ám magunk budapesti válóperes tapasztalataink alapján nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a szegényebb dolgozó feleségek más véleményt fogalmaztak volna meg, ha hallathatták volna hangjukat. A válás elterjedése és könnyebbé válása önmagában még nem hozta el a nők „felszabadulását”. A válás tapasztalata Noha minden okunk megvan a kételkedésre, hogy a válás a hosszú 19. század során, Budapesten, illetőleg Magyarországon kifejezetten a feleségek kezében lett volna eszköz sorsuk jobbra fordítására, ám szemernyi kétség sem férhet hozzá, hogy ugyanők - amint a férjek is - egyre gyakrabban folyamodtak a jogintézmény használatához. A változás, amely mindössze egy-két nemzedék életén belül játszódott le, radikálisnak tűnik. Miközben a házassági kötelék felbontása az 1860-as években még a fővárosi házas viszályok megoldásának mindenképpen szokatlan és rendkívül ritka módját jelentette, addig az 1910-es években, ha nem is mondható bevett eszköznek, már számos házaspár élt ezzel az opcióval. A válás gyors magyarországi terjedése lényegében megegyezett a nyugati világ e téren szerzett tapasztalataival. A „törést” a történészek az adott társadalmak inherens jellemzőjeként kezelik, és ennek megfelelően próbálják magyarázni. Lawrence Stone nyomán egyenesen „váló” és „válás nélküli társadalmak” (divorcing, nondivorcing societies) megkülönböztetése vált bevetté, s sokan a „modem” és a „tradicionális” társadalmi viszonyok különbségeiben keresik a válások elterjedését kiváltó okot.570 569 PROTOKOLLE, 1905: 87—88., ill. 15. p. Vö. BOYER, John W.: Freud, Marriage, and Late Viennese Liberalism: A Commentary from 1905. The Journal of Modern History 1978/1. SB- 89. p. 570 STONE, 1990: 1-8. p. 352
