Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

Ennek alapján a családfenntartó férjek által magukra hagyott nők, ha valamilyen okból képtelenek voltak előteremteni a kenyérrevalót, a századelőn már jó esélylyel fordulhattak segítségért a gyámhatósághoz, jóllehet ez egyúttal azt jelentette, hogy tartósan meg kell válniuk gyermeküktől. Ekkoriban egyébként az árvaszék mellett már számos jótékony egyesület is erősítette az elesett gyermekek körül szövődő szociális hálót. Az egyedül maradt, majd keresőképtelenné vált József Aronné Pőcze Borbála két gyermekéről, Etelkáról és Attiláról például 1909-ben az akkor pár éve alakult Országos Gyermekvédő Liga gondoskodott.561

A válópereskedő szülők gyermekei - akiknek száma Budapesten eltörpülhetett az elhagyott és rendszeres anyagi támogatásra szoruló fiúk és leányok tömegéhez képest - természetesen más elbírálás alá estek, s az előbb említett eljárások legfeljebb csak a kereset beadása előtt érinthették őket. Itt nem annyira a gyermekekről való gondoskodás formájának és jogi kereteinek kidolgozásáról, mint inkább az évszázados bírói gyakorlat átalakításáról, ha tetszik: modernizálásáról volt szó. A válóperes gyakorlatot annak idején még a jozefiánus házassági pátens alapozta meg, amely előírta, hogy a válás mindaddig nem mondható ki, ameddig a gyermekelhelyezés és -tartás kérdése a felek bíróilag jóváhagyott megegyezése, avagy bírói határozat útján nem rendeződött. A jogi szabályozás a 19. század végéig lényegében - leszámítva a világi bíróságok ezt illető hatáskörének bővülését - nem változott, a kérdéskörnek tulajdonított súly viszont érezhetően megnőtt.562 A bekövetkező változás első kézzelfogható jele a gyermekek válóperes regisztrációjának pontosabbá válása volt. A Budapesti Királyi Törvényszék ítéleteiből úgy tűnik, hogy a bíróság az 1880-as éveket megelőzően beérte a gyermekek létének vagy nemlétének konstatálásával, s az azokat illető rendelkezés puszta említésével.563 Emlékezhetünk még Tyukos Józsefné Poszpisil Emilia esetére,

561 SZABOLCSI, 2005: 44-46. p.

562 A házassági pátens 59. §-a: SZTEHLO, 1890: 271. p. Az 1868: LIV. te. 22. §. a házastársak között a gyermekek tartását illetően támadt valamennyi pert a polgári törvényszékek hatáskörébe utalta: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 511. p. Az 1877: XX. te. 13. §-a megerősítette, hogy a gyermekelhelyezés, a tartás és nevelés kérdésében a bíróság határoz. A gyámhatóság csak a bírósági határozathozatalig, a szülők megegyezésének hiányában léphetett fel a kérdés szabályozása érdekében.

563 Előfordult, hogy a törvényszéki ítélet még ezt sem tartalmazta, s csupán a felsőbíróságok pótolták a hiányosságot: BFL V11.2.C. 1872. V. 41. A házasságból született gyerek, az ítéletben ennek ellenére az szerepel, hogy nem származott utód. Salczman Alojzia c. Sztehlik Antal: uo. 1879. V. 10. Felek leánya 1875. március 11-én született: MNL OL Budapest Józsefváros róm. kát. kér. akv. 559/1875. Az anyakönyvbe bejegyezték a leány 1909-ben kötött házasságát is, tehát a válóper idején életben volt.

346