Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

tóttá a remélt pénzsegélyt, s hozzájárult ahhoz, hogy a felek nem sokkal később kibékültek egymással (két évvel az eljárás után újabb gyermekük született).558

Az ilyen és ehhez hasonló esetekben a közvetítésre, illetve a békés megegyezés tető alá hozására nyilvánvalóan azért volt szükség, mert az árvaszék által határozatilag kiszabott tartásdíj behajtása sokszor nehézségekbe ütközött, és a vonakodó hitves „vagyonára” vezetett végrehajtás sem a viszálykodó felek, sem a gyermekek helyzetén nem segített.559 A férj gyakori fizetésképtelensége, fizetés alóli kibújása, vagy egyszerűen eltűnése vezethetett oda, hogy a gyermektartásdíj árvaszéki kivetését kevesen vették igénybe. Gyakoribb volt az alternatív megoldás, az elhagyottá nyilvánítás kérelmezése, amelyet egy 1903-as belügyminiszteri rendelet értelmében a szegénysorsú gyermek törvényes képviselője, vagy annak ellenzése dacára - ha az a gyermek „tartását, nevelését elhanyagolja, erkölcsiségét vagy testi jóllétét veszélyezteti” — az illetékes árvaszék, illetve Budapesten a fővárosi árvaszék megbízásából a kerületi elöljáróságok kezdeményezhettek.560

558 A felek házassági anyakönyve 1887. május 15-ről: MNL OL Budapest Józsefváros róm. kát. ház. akv. 296/1887. Az 1888. március 12-én született Stefánia: MNL OL Budapest Kőbánya róm. kát. kér. akv. 129/1888. A házasságból még legalább két gyerek született, de ők az 1893-as ügy megindításáig minden bizonnyal elhaláloztak. Az 1889. szeptember 17-i András: MNL OL Budapest Józsefváros róm. kát. kér. akv. 2225/1889. Az 1891. január 16-án született Endre: uo. 164/1891. Az árvaszéki ügy lezárása után, 1895. április 20-án született Emma: uo. 1216/1895. Az 1897. március 5-én született, szeptember 12-én Dány községben elhunyt József: BFL XXXIII.l.a. Budapest VI. kerület szül. akv. 538/1898.

559 Tartásdíj határozati kiszabására csak az esetek kis részében került sor: BFL IV. 1411 .b. 1893, Israel; 1902, Schossberger. A felek megállapodást kötöttek: uo. 1893, Kiss Ferenc; 1893, Sistyák. Többször nem született határozat, mert a házastársak folytatták az együttélést: uo. 1893, Stetz; 1902, Horváth Károly; 1902, Köhler; 1902, Matulay. Az eljárás félbeszakadt (valószínűleg azért, mert a felek kibékültek, vagy a nő elállt követelésétől): uo. 1893, Schofler; 1902, Szalay; 1902, Zimmermann. A fennmaradt akták számos esetben tájékoztatnak arról, hogy a határozatilag kimondott fizetést megtagadó férj ellen végrehajtás indult vagy letiltást foganatosítottak: uo. 1893, Pafkovits; 1895, Sándor; 1902, Gremsperger. Az árvaszéki aktákra Nagy Ágnes hívta fel a figyelmet, amiért ezúton fejezem ki köszönetemet.

560 l/V-c./l 903. számú, „Szabályzat az elhagyott gyermekek védelméről. (Az 1901: VIII. és XXI. törvénycikkek végrehajtása tárgyában.” címet viselő belügyminiszteri rendelet. Belügyi Közlöny 1903. július 9-i (30.) szám 327-356. p. Eszerint: „Elhagyottaknak kell nyilvánítani azokat a 15 éven alul levő vagyontalan gyermekeket, akiknek eltartásra és nevelésre köteles és képes hozzátartozói nincsenek [...] és akiknek eltartásáról és neveléséről a rokonok, jótevők, jótékony intézetek vagy egyesületek kellően nem gondoskodnak.” Az elhagyottság fogalmát a 60.000/ IX-b./1907. számú rendelet azon „erkölcsi romlásnak kitett avagy a züllésnek indult” gyermekekre is kiterjesztette, akiknek létfenntartása egyébként nem volt veszélyeztetve: Belügyi Közlöny 1907. augusztus 4-i (31.) szám 261-268. p.

345