Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

ni - a gyermek idegen gondozásba adása volt, amely a századelőn ún. elhagyottá nyilvánítási eljárás keretében zajlott.556

A fővárosi árvaszék gyermektartásdíjat csak ritkán szabott ki. A vizsgált korszak utolsó éveiben publikált árvaszéki jelentések szerint az 1910-ben felállított gyermekvédelmi tanács által jóváhagyott tartási egyezségek száma évente nem érte el a százas nagyságrendet.557 A hivatal töredékesen fennmaradt iratanyaga nem ad lehetőséget arra, hogy megalapozott következtetéseket vonjunk le, de nem valószínű, hogy a századelőn több ügyet tárgyaltak volna, mint a világháború előestéjén. Mindamellett a megindult ügyekben, amennyire a századforduló táján megőrződött tucatnyi aktából látszik, a fővárosi árvaszék a hozzá forduló házasok kérelmei kapcsán szakszerűen és diszkréten tette a dolgát. Az eltartás hiánya miatt, a feleségek által emelt panaszos ügyek nagyobb része a megszakított együttélés folytatásával vagy tartási egyezség megkötésével végződött. Tipikusnak tekinthető az az eljárás, amelyet a Bécsből a magyar fővárosba származott Holzer Marianna indított különvált férje, Sistyák András Liptó megyei születésű kőmüveslegény ellen. A nő 1893 nyarán, a fővárosi árvaszéken havi 10 forint gyerektartásdíjat kért az 5 éves Stefánia után, mivel napszámosnői keresetéből képtelen volt eltartani a leányt. A kitűzött tárgyaláson megjelenő Sistyák kijelentette, hogy hajlandó az együttélés folytatására, de ha azt neje nem akarná, mindössze 5 forintot tud fizetni, mert vagyona nincs, s heti 10-12 forintnyi keresete az időjárás és a kőművesmunka idényjellege miatt bizonytalan. A nő erre közölte, hogy „férjével semmi szín alatt együttélni nem akar, mert a háztartásra pénzt adni nem akart, s ha kért tőle, kékre verte őt, s a legdurvább módon bánt vele.” A tartásdíj összege körüli huzavona az utolsó pillanatig tartott: Sistyák csak a jegyzőkönyv aláírása után engedett, s kötelezte magát havi 8 forint hetenkénti részletekben történő megfizetésére. A gyámhatósági mediáció, úgy tűnik, biztosí-556 A fővárosi gyermekvédelem kezdeteiről: MELINZ, Gerhard-ZIMMERMANN, Susan: Gyermek- és ifjúságvédelem Budapesten és Bécsben a dualizmus korában. In: Gyermeksorsok és gyermekvédelem Budapesten a Monarchia idején. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének kiállítása. Budapest, 1996. 9-28. p. Az 1877: XX. te. 13. §. hatásosságát illetően kételyeinek ad hangot: ZIMMERMANN, 1997: 146. p. A kortársak sem látták másként. Ágoston Géza budapesti árvaszéki jegyző 1911-ben azt írja: „Tíz esztendő előtt gyermekvédelemről beszélni sem lehetett”. ÁGOSTON Géza: A gyámhatóság szerepe a gyermekvédelem terén. Városi Szemle 1911. 205. p.

557 Abudapesti árvaszéki jelentések 1912-ben 36, 1913-ban 89, 1914-ben pedig 82 tartási egyezséget említenek: Fővárosi Közlöny 1913. február 18-i (14.) szám 469. p., 1914. március 6-i (19.) szám 590. p., 1915. március 5-i (13.) szám 403. p.

344