Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
nüséggel sem a megyei hatóságok patriarchális felfogást tükröző döntését, sem a minisztérium jogi formalizmusát nem értette. Azok a vidékről származó budapesti feleségek, akik hasonlóképpen cselekedtek, tulajdonképpen ennek a jogfelfogásnak adtak kifejezést. Az efféle eljárás az 19. század derekán még egyértelműen illegálisnak számított, később azonban már maguk a bíróságok is hajlottak arra, hogy eltekintsenek a kelengye hozománytermészetétől (bár a joggyakorlat e téren mindvégig következetlen maradt). 1864 nyarán Óbuda mezőváros törvényszékén tett panaszt férje ellen ingóságainak visszatartása miatt Egeiné Büttner Mária. Egei József, a megözvegyült óbudai seborvosmester az Abaúj megyei Szikszóról egy évvel korábban hozta fel új, fiatal feleségét. A ténylegesen alig néhány hétig együttélő felek között viszály támadt, amely odáig fajult, hogy a nő 1863 novemberének derekán elhagyta férje házát és hazatért. Mielőtt még távozott volna, az orvos kötelezvényt állíttatott ki vele a házasság körül támadt, 200 forintot kitevő költségei megtérítésére, később pedig nem volt hajlandó kiadni a nő ingóságait sem. Büttner Mária nyilván úgy gondolta, hogy kiházasítási tárgyai saját tulajdonát képezik, s azok visszaszolgáltatását a bíróságon joggal követelheti. Egei viszont a per során felháborodottan utasította vissza a törvényszék beavatkozását családi ügyeibe, mondván: „ha a fentebbiek kérdése előzőleg tárgyaltatnék, és p[éldának] o[káért] a női hozomány- és jegyajándékfélék visszaadása elrendeltetnék, már az által maga az elválás erősíttetnék meg elvileg, ami a legbotrányosabban ütköznék törvényeinkbe”. Ehhez később még hozzáfűzte, hogy Büttner Máriának „mint önkényt és tényleg különváló feleségnek magának is kénszerítve kellene lennie a szétszakított házassági összveköttetés folytatására, nem pedig jogot adni neki arra, hogy hátrahagyott holmiját is visszakövetelje.” A per valószínűleg félbeszakadt (további eljárásnak nincs nyoma), s a felek végül kibékültek: Büttner Mária Óbudán, 1866 novemberében már egy közös leánygyermeknek adott életet, vagyis a megszakított házasélet legkésőbb ez év elején folytatódott. Az óbudai seborvos érvelése egybevágott a joggyakorlattal, amely ezen a téren csak egy-két évtizeddel később kezdett enyhülni.525 Bárhogyan is formálódott 525 BFL V.48.b. 721/1864. A férfi előző neje Örsi Nagy Zsófia volt, akitől 1861-ben fia született: MNL OL Budapest Óbuda ref. kér. akv. 21/1861. A 33 éves férfi és a 18 éves nő házasságkötése 1863. július 29-én: MNLOL Szikszó róm. kát. ház. akv. 7/1863. A református férfi nem adhatott reverzálist, mert az esküvő a katolikus pap passzív asszisztenciája mellett jött létre: ez is konfliktusforrás lehetett. Az 1866. november 14-én született Margit: MNL OL Budapest Óbuda róm. kát. kér. akv. 464/1866. - Döntvények az ingó hozomány kiadását illető felsőbírósági gyakorlat változására: A Jog 1886. november 28-i (48.) szám 189-190. p.; 1889. augusztus 4-i (31.) szám 121. p. Ezekkel ellentétes döntésre, vagyis az ingó hozomány kiadásának elutasítására is van 327
