Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

aki már közel két évtizede élt elválva férjétől, Weltkugel Mór ügynöktől, s hiába ítélte meg részére a Budapesti Királyi Törvényszék adósság címén legalább a készpénzként átadott 1500 forintot, az ítélőtábla keresetét időelőttiként elutasította. Az indoklás szerint: „nyilvánvaló az, hogy a jelen esetben házastársak között hozományi vagyon követelése forog fenn; miután pedig ily vagyonnak visszakövetelése a férj életében, illetőleg pedig míg a házassági kötelék törvényesen fel nem bontatott, perútoni visszaadása nem érvényesíthető”.516

A család, illetve a férj vagyoni helyzetének kritikusra fordulása mindenkor komoly dilemmát okozott a feleségnek, illetve családjának, hiszen a hozomány visszatérítésének kötelezettsége - a különvagyontól eltérően - korántsem volt feltétlen. A hozomány célja a háztartás terheinek könnyítése volt, így felhasználása akkor is legitim lehetett, ha az a férj kezei között részben vagy teljesen elveszett. Az allatura kiadásáért folyó perek egyik fő kérdése ezért az volt, hogy a férj a közös háztartás szükségleteinek fedezésére fordította-e az ilyen címen kézhez kapott pénzösszeget, illetőleg neje tudtával fektette-e be azt különböző vállalkozásokba. Ha igen, akkor az elszenvedett veszteséget a nőnek is viselnie kellett. Emlékezhetünk még Hermann Máriára, aki a férje, Kalmár Géza által indított válóperben nem tudta elérni korábban elherdált hozománya megtérítését.517 Ha viszont a feleség bizonyítani, esetleg valószínűsíteni tudta a célszerűtlen felhasználást, akkor a férjnek, amennyiben a válást kimondták, vissza kellett fizetnie a hozományt. Ezekben az élethelyzetekben ugyanakkor az is kérdés volt, hogy mire eljutnak a bírósági határozatig, a hozomány visszakerülhet-e egyáltalán a nő birtokába: megvan-e még az átvett összeg, illetve fizetőképes-e még a férj. Egy másik egykorú budapesti válóperben a bíróság például hiába adott igazat Heiling Lujzának, aki több mint 2000 forintnyi hozományt követelt vissza Rátskay Rudolf fővárosi tanítótól; hiába ítélte megalapozatlannak a férj védekezését, hogy

516 A hozományról: SZTEHLO, 1901: 34-36. p. BFL VII.2.C. 1872. I. 1150. A joggyakorlat ezt illetően a 19. század derekától állandónak mondható. Vö. SZTEHLO, 1890: 103., 106-107., 111. p. Később mégis találunk kivételt, amikor a pazarló, rosszhiszemű férjjel szemben a nő még a kötelék fennállása idején el tudta érni a 3000 forint hozományából megmaradt 2100 forintos takarékbetétkönyv beváltását: BFL V1I.2.C. 1892. V. 118. A Kúria arra hivatkozott, hogy a férj elhagyásával maga számolta fel azt a viszonyt, amely a hozomány kezelésére feljogosította. -Aközszerzeményről: SZTEHLO, 1890: 106-110. p.

517 Kalmár Géza c. Hermann Mária válóper: BFL VII.2.C. 1881. V. 128. Eszerint a nő 1882-ben a gyulai törvényszékkel 1000 forint hozománya biztosítására végrehajtást vezettetett férje ingóságaira, de a lefoglaltak közül 300 forint értékű tárgyakat azonnal át kellett adni a hitelezőknek. - A visszaadandó hozomány mértékének meghatározását illető bírói gyakorlatról: SZTEHLO, 1890: 104-106.p.

324