Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
felesége „túlköltekezett”, s maga a kapott tőkét jórészt a nő betegségének kezelésére, gyógyfürdőkre fordította. A válóper 1888 tavaszán ugyan a kötelék felbontásával ért véget, s Rátskaynak vissza kellett volna szolgáltatnia a hozományt, de arra az év végéig sem került sor. A nő végül nem tehetett mást, a decemberben kötött perenkívüli megállapodás értelmében, „tekintettel férje szorult anyagi helyzetére” beérte 1200 forint részletekben történő törlesztésével.518 Számos válóper megindítása mögött így a nőhozomány megmentésének szándéka húzódott meg. Amint Jancsó György a válások okai, illetve a formális válóokok kapcsán megállapítja: „a valóság [...] az, hogy a feleség csak úgy látja megtarthatónak a nehezen szerzett vagyon felét, ha férjétől elválik.”519 Erre a motívumra próbáltak rávilágítani megyeri Krausz Izidor budapesti gyáros ügyvédei is, aki ellen neje, Wahrmann René 1896-ban durva bánásmódot és tettlegességet emlegetve adott be válókeresetet: a prókátorok nyomtatásban megjelent védőirata szerint a milliomos feleség vagyonát féltette, s nem a processzus során kivesézett, a házastársak közti banális összetűzések, hanem a férjet egy évvel korábban ért súlyos vagyoni veszteség bírta rá a válóper megindítására.520 Ezzel nyilván arra játszottak, hogy - ahogy azt Lőwy Malvina válóperében láttuk - a törvényszék, mint megalapozatlant, elutasítsa a petitumot. Korábban, egy másik hasonló ügyben Juwelier Irma azért kérte a válás kimondását férjével, Freibauer Emillel szemben, mert az rövid együttélésük idején 12 000 forint hozományának jelentős részét elveszítette: a törvényszék megállapítása szerint a férj 2400 forintot a közös háztartásra fordított, 9600 forintot pedig a Freibauer Ede és Fiai cégbe fektetett, de miután vállalkozása megbukott, már csak 8400 forintot tudott nejének visszafizetni. A férj eljárásában a bíróság nem látott kivetnivalót, mert „a hozomány mikénti kezelésének, s lehető kihasználásának módját meghatározni, s annak következményeiért felelni nem alperes [a férj] volt kizárólag jogosított s kötelezett, hanem a múlasztás következménye egyenlő súllyal nehezedett úgy felperesre, mint alperesre”.521 Aligha véletlen egyébként, hogy a felhozott példák 518 Rátskay c. Heiling válóper: BFL VII.2.C. 1885. V. 8. A szerződés: BFL VII. 183. Tokaji Nagy Lajos közjegyző iratai 766/1888. 519 JANCSÓ György: A közszerzeményi jog. Budapest, 1882. 35. p. 520 GYŐRFFY Gyula-TÓTH Gáspár: Informatio megyeri Dr. Krausz Izidomé szül. Wahrmann Renéenek megyeri Dr. Krausz Izidor ellen indított bontóperében. Budapest, 1897. Ez nem győzte meg a fővárosi bíróságot, s kötelességsértés címén felbontotta a köteléket. A válóper: BFL VII.2.c. 1896. V. 283. 521 A válást a felsőbíróságok végül, megváltoztatva az elsőfokú ítéletet, azért mondták ki, mert Freibauer nejével durván bánt, kijelentette, hogy családját nem képes eltartani, majd vidékre távozott foglalkozást keresni. BFL VII.2.C. 1887. V. 96. 325
