Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

építmény megszilárdításán fáradozott. Ennek következtében a házasok a 19. század második felében már szabadon szétmehettek, és összeállhattak más partnerrel (az önkényes válás és a vadházasság nem tartozott a büntetendő cselekmények sorába), ugyanakkor viszont a törvényhozók, a kormányzat, a közigazgatás szervei és az állami bíróságok, az efféle kapcsolatokban élők és az azokból származó gyermekek hátrányos helyzetbe hozásán keresztül, a törvénytelen viszonyok rendezésére ösztönözték az érintetteket. Mindez nyilvánvalóan elősegítette a válások gyakoribbá válását, hiszen a nős férfiak és a férjezett nők vadházasságait, valamint a házasságon kívül született gyermekek státusát kizárólag válóper eredményes lefolytatása után lehetett törvényesíteni, illetőleg a tényleges állapotnak megfelelően rendezni. Könnyen lehet tehát, hogy a válások számának növekedése részben az ez iránt mutatkozó, erősödő társadalmi igényt, valamint - még inkább - a hasonló helyzetek elkerülésének szándékát fejezte ki.

Férjek és feleségek

A perindítás nemi specifikumai

A történészek többsége úgy véli, hogy a válások terén elsősorban a gyengébbik nem tagjai voltak aktívak, azoknak a hátrányoknak az ellensúlyozására, amelyeket a házasságot érintő egyházi jogok, majd a civil jogrendszerek rögzítettek, s amelyek a patriarchális család valóságán keresztül áthatották a házasélet mindennapjait. „A férj oly mértékben monopolizálta a házi hatalmat, hogy büntetlenül megverhette feleségét,” - írja Roderick Phillips a 18. század végi roueni válások kapcsán - „kényszeríthette, hogy eltűrje házasságtörését, kitehette a házból vagy távozásra késztethette, úgy, hogy a házasság tönkremenetelének megpróbáltatásához az új lakás keresésének terhe járulhatott, gyakorta mind a maga, mind gyermekei számára. [...] Nem szorul magyarázatra, miért volt előnyös a válás a nőknek és miért folyamodtak ahhoz a nők nagyobb számban.”498 Phillips megállapítása egybevág, illetőleg kiegészíthető saját benyomásainkkal, amelyekre a

498 PHILLIPS, Roderick: Women and Family Breakdown in Eighteenth-Century France: Rouen 1780—1800. Social History 1976/2. 216. p. Phillips tanulmányával csaknem egyidejűleg jelent meg Nancy Cott írása, amely a Massachusetts állambeli válóperek által érintett nők növekvő aktivitása kapcsán hasonló következtetésre jutott: COTT, Nancy F.: Divorce and the Changing Status of Women in Eighteenth-Century Massachusetts. The William and Mary Quarterly 1976/4. 586-614. p. A kérdés amerikai szakirodalmát áttekinti: BASCH, 1999: 99-100., ill. 212-214. p.

312