Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

azonban az állami törvényekre hivatkozva, mivel a civil bíróság a házasságot a gyermek világrajövetelekor még nem bontotta fel, megtagadta az anyakönyvezést. Ebben az esetben külön nehézséget okozott Klein Vilmos kikeresztelkedése. Miután apaként mindig a törvényes férjet kellett vélelmezni, s a jelen esetben a törvényes férj református vallású volt, a fiúgyermeknek neme szerint az ő vallását kellett volna követnie. A nő erről értesülve már beérte volna a törvénytelen születés izraelita matrikulába való felvételével is, de hiába tiltakozott, s Pollák Zsigmond hiába ismerte el közjegyzői okiratban saját gyermekének az újszülöttet, mind a fővárosi tanács, mind a minisztérium elutasította kérését, s elrendelte a gyerek megkeresztelését. Erre a pár természetesen nem volt hajlandó, s inkább gyorsan továbbállt, eltűnt a hatóságok látóköréből.491

A házasságtörésből származó, az 1880-as évek derekától a törvényes, de nem a természetes apa nevére anyakönyvezett gyermek státusának rendezésére lényegében egyetlen üt kínálkozott: az örökbefogadás. Az elvált Vörös Richárdnak vagy Pikola Péternek nem volt elegendő élettársát feleségül venni ahhoz, hogy közös gyermekeiket az állam is ekként ismerje el, hanem az esküvő után örökbefogadási szerződést kellett kötniük egymással, s a szerződést jóvá kellett hagyatniuk az Igazságügyi Minisztériummal. Az örökbefogadást azok a nős férfiak sem tudták elkerülni, akiknek élettársa nem-házasként szült közös gyermeket. A tekintélyes pesti polgárcsaládból származó ifjabb Tamássy József földbirtokos - a hajdani pesti polgármester, Rottenbiller Lipót unokája - 1893-ban, tizennyolc évi házasság és hat gyermek után hagyta el feleségét, Behm Claudine-t, és költözött kedveséhez, a Borsod megyei Sály községben lakó Gócs Jeanette-hez. Amint 1894 tavaszán, a fővárosi árvaszéken panaszt tevő feleség elbeszéli: Tamássy „idejének túlnyomó részét annak sályi házában, mint annak vendége tölti el, ahol vadházasságot folytatnak, melynek már gyümölcse is van egy törvénytelen gyermek

491 Felek 1880. november 14-én kötöttek házasságot: MNL OL Budapest (pesti neológ) izr. ház. akv. 390/1880. A férfi 1884. október 5-én tért át: MNL OL Budapest Kálvin téri ref. kér. akv. 667/1884. A válóper: BFL VII.2.C. 1885. V. 20. Az elsőfokú ítélet 1888. április hó 4-én emelkedettjogerőre. A szülés után Friedmann Lina testvére, Weisz Adolfné Friedmann Katalin azt vallotta az elöljáróságon, hogy a gyereket korábban a rabbinátusnál törvényesként óhajtották anyakönyvezni. O maga ez alkalommal a törvényesen be nem vett felekezetűek külön jegyzékébe kérte felvétetni a gyereket. Az anya utóbb személyesen a törvénytelen státus izraelita anyakönyvbe való bejegyzését kérelmezte: BFL lV.1407.b. 1888. 1. 897. Pollák nyilatkozata: BFL VII. 185. 1190/1888. Klein (Kis) Vilmos később a katolikus Vas Rozáliával kötött házasságot: XXXIII. La. Budapest VII. kerületi ház. akv. 490/1899. Az esetet kommentálja: SZTEHLO Kornél: A keresztény vallásra áttért zsidó férjnek gyermeke neme szerint követi-e atyját? Ügyvédek Lapja 1888. május 26-i (21.) szám 2-3. p.; GLÜCK Lipót: Zsidó-e vagy keresztény? Ügyvédek Lapja 1888. június 2-i (22.) szám 4-5. p. Ld. még: KONRÁD, 2014: 191-192. p.

307