Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

személyében. - Minthogy pedig ez a házasságtörő viszony egészen nyilvánosan folytattatik, mert férjem ott mondhatni új családot alapított magának szeretőjével, kivel nemcsak együtt tölti az éjjelt és nappalt, hanem vele együtt étkezik, sétál és kocsizik is.” A férfi közben megkísérelt elválni (ennek biztos jele, hogy 1894 nyarán katolikus vallásról unitáriusra tért át), de valamiért letett szándékáról. Talán azért, mert családja összezárt vele szemben, s anyagi helyzete ingataggá vált. Felesége vagyoni pert és végrehajtást akasztott nyakába; szülei testamentumaikban kötelesrészre szorították, s fennmaradó örökrészét törvényes gyermekeinek rendelték. Viszonyát Gócs Jeanette-tel, akit Tamássyné dehonesztáló módon csak „egy pap gazdaasszony leánya s volt cselédként” jellemzett (apja valójában Kassán volt szabó), azután tudta legalizálni, hogy Behm Claudine 1903 tavaszán távozott az élők sorából. A Perecsényben villámgyorsan megtartott esküvő idején már hat közös gyermekük volt. Őket 1908 végén adoptálta az apa, Tamássy József.492

Az örökbefogadás elmaradása esetén az érintettek számára ultima ratióként még a királyi kegyelem útján való törvényesítés is szóba jöhetett, erre azonban az eljárás körülményessége miatt ritkán került sor. A törvénytelen születéseket vizsgáló statisztikus, Laky Dezső megállapítása szerint a kegyelmi úton történő törvényesítés az 1920-as években évente csupán néhány tucatnyi alkalommal, már serdülő vagy felnőtt korban következett be, s leginkább az anyák igyekeztek ily módon célt érni: „az anya buzgalma és kitartása vehette rá az apát, hogy legalább gyermekével szemben korrigálja kapcsolatát.”493 Egy konkrét ügy tökéletesen alátámasztani látszik Laky megjegyzését. Vicenty Lajosné Bükkerti Mária öt évvel építési vállalkozó férje halála után, 1922-ben az Igazságügyi Minisztériumnál kezdeményezte felnőtt gyermekei, Margit és Géza törvényesítését. A kérelem teljesíthetőségének kivizsgálásával megbízott Budapesti Királyi Törvényszéken, az év végén tartott tárgyaláson a nő viszonyuk 1895-re tehető kezdeteiről azt vallotta, hogy „Vicenthy Lajos özvegynek adta ki magát, s hogy magának biztosítson, viszonyt kezdett velem. Csak akkor vallotta be, hogy még nincs törvényesen elválva, mikor másállapotba kerültem, de előadta, hogy rövidesen felbontják a házasságát, s hogy nejétől már tíz év óta különél.” A hajadon leány ezután évekig élt vadházasságban vőlegényével, miközben annak a Somogy megyei Iharosberényben élő felesége, Schuszter Alojzia 1897-ben valóban beadta a válókeresetet. A párnak már három gyermeke született, amikor a Kúria jogerőre emelte a kapos492 Az árvaszéki ügy: BFL IV. 1411 .b. 1894, Tamássy. Tamássy József unitárius betérése 1894. június 23-án: BUE bet. akv. 55/1894.

493 A kegyelmi úton történő törvényesítésről: LAKY, 1925: 57-58. p.

308