Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
a fővárosi válások első monográfusa, Szél Tivadar.19 A trianoni béke és a gazdasági világválság árnyékában - csökkenő házasodási kedv és népességszaporulat mellett, a válások soha nem látott hullámát követően - a fővárosi házasságok 19. századi stabilitásának képe, amelyet a válások ritkasága sugall, méltán kelthetett nosztalgiát a szerzőben és olvasóiban. Tagadhatatlan, hogy Szél Tivadar a két világháború között egy letűnt kort idézett meg, amikor a rohamléptekben fejlődő nagyváros házas viszályainak töredéke végződött bíróságon, bontó ítélettel. Mégsem árt közelebbről megnézni azokat az adatokat, amelyekkel dolgozott, mert a gondosabb szemrevételezés a 19. század második felének budapesti válási népmozgalma tekintetében jelentősen módosíthatja ismereteinket. A magyarországi statisztikai adatgyűjtés a válások vonatkozásában, ami az adatgyűjtés megindulásának időpontját illeti, nem sokkal maradt el a nyugati mintáktól. Sőt, a Monarchián belül mondhatni úttörő szerepet játszott, hiszen az osztrák birodalomfélben csak a franciaországi Naquet-féle bontótörvény beterjesztése körül felcsapó indulatok hatására, az 1880-as évek elejétől kezdve publikálták a bontások és az ágytól-asztaltól való elválasztások számát.20 Ezzel szemben a magyar statisztikai hivatal már 1876-tól kezdve rendszeresen közölt adatokat a válással megszűnt házasságok számáról a Magyar Statisztikai Évkönyv sorozataiban (vő. Függelék IL). A problémát itt az jelenti, hogy bár a törvényhatósági bontásban publikált válási népmozgalmi statisztika konzisztensnek tűnik, az adatgyűjtés változó metódusa mégis kérdésessé teszi a számok megbízhatóságát. Az adatgyűjtés módszere tekintetében a házassági törvény 1895-ös bevezetése mindenképpen cezúrát képez. Miután a törvény a házassági pereket a királyi törvényszékek kizárólagos hatáskörébe vonta, a statisztikai hivatalnak lehetősége nyílt a válásokra vonatkozó adatokat az eljáró bíróságoktól beszerezni. Ezt azonban korábban a hivatal még nem tudta megtenni, hiszen a házassági perek jelentős részét ekkor még nem állami, hanem egyházi bíróságok tárgyalták, amelyek nem szolgáltattak adatokat tevékenységükről.21 így fordulhat elő, hogy a hivatalos 19 SZÉL TIVADAR: A budapesti házasságok. H. n., é. n. [Budapest, 1935.] 295-296. p. 20 Vö. HUGELMANN, Karl: Die Ehelösungen in Oesterreich in den Jahren 1882 und 1883. Statistische Monatsschrift XI. Jahrgang. Wien, 1885. 1—21. p. 21 A Statisztikai Hivatal 1872-ben kezdeményezte ugyan a házassági perekkel kapcsolatos, az egyházi bíróságokra is kiterjedő adatgyűjtést, de ez végül nem valósult meg. „Az igazságügyi statistika tárgyában az országos statistikai tanácsnak 1872. január 19-én tartott ülése elé terjesztett munkálat”: A Magyar Statistikai Tanács Tárgyalásai s az Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal működése 1871-ben. Hivatalos Statistikai Közlemények V. évf. IV. füzet. Pest, 1871. 46., 78-87. pp. Korábban Kőnek Sándor tett kísérletet a szentszéki perek statisztikájának összeállítására: KŐNEK Sándor: A magyarországi szentszékek működése a házassági 26
