Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
statisztika budapesti válási számait összevetve a Budapesti Királyi Törvényszék által a megfelelő években kimondott, illetőleg a fennmaradt válóperes iratanyag alapján számított válásokéval (1. diagram), előbbiek minden évben alacsonyabbak lesznek, pedig a kontrollként használt válóperes iratok hiányosak, sőt, egyes évfolyamok tekintetében töredékesek. Mi lehet az eltérés oka? Egy századvégi statisztikai közleményből kiderül, hogy az adatszolgáltatók 1896 előtt az egyházi hatóságok voltak, s hogy a válási népmozgalmi statisztika alapvetően a bontás tényét feltüntető utólagos egyházi anyakönyvi bejegyzések összesítésével készült. így viszont „csak azokról a válásokról kerültek adatok tudomásunkra, melyeknél az elválást a házassági anyakönyvbe tényleg följegyezték. Ha nem is volt sok eset arra, hogy a válóperben hozott ítéletet egy vagy más okból elmulasztották följegyezni az anyakönyvbe, az eredmény mégis többékevésbbé megbízhatatlan marad.” - panaszkodik a statisztikai hivatal munkatársa, Buday László.22 A népmozgalmi táblák kitöltésére kötelezett lelkészek mentségére szolgáljon, hogy az erre vonatkozó korabeli utasítások korántsem könnyítették meg a dolgukat. Az 1868-ban kibocsájtott útmutató még „a lelkész egyéb irományaiból” vélte összesíthetőnek a válásokat, „miután törvényes válási esetek csak akkor fordúlhatnak elő, mikor a lelkész ismételt békítő törekvései végképen meghiúsultak.”23 Csakhogy a lelkészek nem csupán olyan házasokat békéltettek, akiknek az esküvőjét ők anyakönyvezték, és megfordítva: nem minden olyan esetben békéltették maguk a feleket, ami után a bontó ítéletet anyakönyvezésre megkapták. Nem beszélve arról, hogy a lelkészi békéltetések sikertelensége még korántsem jelentette a házassági kötelék felbontását. Ennek ellenére hasonlóképpen rendelkezett az 1877-től használatos népmozgalmi tábla kiadója: „a menynyiben pedig elválás által oszlott fel a házassági frigy, a lelkész egyéb irományai szolgáltatják az adatokat.”24 Az utasítások félreérthető megfogalmazása, az anyakönyvezésre megküldött bontó ítéletek válóperes lelkészi békéltetésekkel való pörök körében. Budapesti Hírlap 1859. március 5-i (52.), március 6-i (53.), és április 8-i (80.) szám 1. p. Ennek nyomán a statisztikák egyházi névtárakban való közlését is szorgalmazta: KŐNEK Sándor: Egyházi névtáraink közfontossága és azoknak szükséges reformja III. Budapesti Hírlap 1859. december 22-i (302.) szám 1-2. p. 22 BUDAY LÁSZLÓ: Házassági perek az új házasságjog első esztendejében. Közgazdasági Szemle XXI. évf. Budapest, 1897. 626-627. p. 23 Hivatalos Statistikai Közlemények I. évfolyam II. füzet. Pest, 1868. 308-309. p. Az itt közölt tábla ennek megfelelően arra is rákérdezett, hogy az elválást a férj vagy a feleség sürgette-e: uo. 314. p. 24 KELETI KÁROLY (szerk.): Magyarország népesedési mozgalma 1876-ban összehasonlítva a megelőző évtizeddel. Budapest, 1878. 14. p. A válással végződő házasságokról szóló 27
