Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
problémát magunk úgy oldottuk meg, hogy visszanyúltunk a válási népmozgalmi statisztika ősforrásához, a válóperekhez. Minden egyes 1850 és 1914 között fennmaradt budapesti válóperről utólag - a bevezetőben említett, a függelékben részletesen leírt adatbázis keretében - külön „statisztikai adatlapot” vettünk fel a házasságkötés, a válóper, illetve a peres felek, valamint az esetleges új házasságkötés és az új partner adataival. Miután ehhez más forrásokat is felhasználtunk, az érintettek életének nem csupán egy adott pillanatáról, hanem hosszabb-rövidebb szakaszáról rendelkezünk információkkal. Ami a fő: az adatbázis révén mód nyílik a statisztikai felvételekétől eltérő, komplex kérdések megfogalmazására és megválaszolására, úgy, hogy eközben a statisztikákban feloldódó, láthatatlanná váló individuális eseteket sem tévesztjük teljesen szem elől. Az első kérdés tehát, amelyet vizsgálni fogunk az, hogy Budapesten is megfigyelhető-e a válások számának ama erőteljes növekedése, amit a kortársak Európa más országaiban és fővárosaiban tapasztaltak, s mi állhat a válások számának és arányának alakulása mögött? A válási népmozgalom take-ojfia, vagyis az ugrásszerű növekedés kezdete, amely a nyugati világban rendszerint a 19. század végére, a 20. század elejére esik hosszabb távon meglepő egybeesést mutat, amely ebben a megközelítésben szeizmográfként jelezheti az átalakuló társadalmakon, illetőleg a családokon belül keletkező törésvonalakat, s az azokat megrázkódtató rengések erejét. Vagy valami mást is jelez? Az efféle történeti demográfiai, történeti statisztikai vizsgálatok rendszerint figyelmen kívül hagyják, esetleg csupán kiküszöbölendő „torzító” tényezőként veszik számításba a jogot, illetve a jogi változásokat. De értelmezhetők-e ily módon a különböző számok és arányok? Budapesti válások „Látható, hogy az elválások száma fővárosunkban a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben még igen csekély volt, évről-évre mindössze csak 14 és 44 között váltakozott [...] azután körülbelül ezen a színvonalon maradt egészen 1894-ig, a házasságkötésekre s azok felbontására vonatkozó említett új törvény életbeléptéig. 1895-ben azután már gyarapodik az elválások száma. A fővárosban ez évben 76 válási per emelkedett jogerőre, ami oly sok, mint amennyit egy év alatt azelőtt sohasem észleltek. Innen megindul a válóperek s a jogerős ítélettel befejezett válások gyarapodása s ez a gyarapodás 1914-ig, a világháború kitöréséig tart.” - vázolja fel a válások trendjét 1935-ben a budapesti házasságok statisztikusa, egyben 25
