Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
a nő még nagyobb bevétellel, eredetileg a férjétől behajtásra kerülő vagyoni követelés 15%-ával kecsegtette a prókátort.419 A profitorientált ügyvédek és a házassági perük gyors és fájdalommentes elintézését remélő ügyfelek közötti hasonló egyezkedések ekkoriban megszokottak lehettek. 1895 után azonban az ügyfélkör szociális összetételének megváltozása, egyidejűleg a kiadásoknak a processzusok elhúzódása miatti felhalmozódásával, megnövelte a behajthatóságot illető kockázatokat. Ekként, a szorosabb bizalmi viszony eltűnésével „fehéredhettek ki” az ügyvédek tényleges bevételei, s tehetett szert nagyobb jelentőségre a könyebben foganatosítható ítéleti megállapítás. A perköltségek másik részét, amely nem szerepelt az ítéletekben, a tulajdonképpeni bírósági eljárás költségei tették ki. A bíróság munkadíját az állam felé a pereskedő házasok nem utólag, készpénzben, hanem a válóper folyamán, bélyegilleték formájában rótták le. Ez meghatározott díjszabás szerint történt. Az „önkényuralom” idején bevezetett szisztéma szerint a peres felek valamennyi beadványa és az azokhoz csatolt mellékletek, a bíróság által felvett különböző (tárgyalási, tanúkihallgatási, halasztási, perletételi) jegyzőkönyvek, valamint a hivatalos kiadványok, végzések, ítéletek illetékkötelesek voltak.420 A kortársak számára sem egykönnyen átlátható rendszer válóperes költségekre gyakorolt hatása csak hozzávetőlegesen mérhető fel. Utólag, jobb híján, a válóperes iratokon található illetékbélyegek összeszámolásával juthatunk eredményre. A közel sem tökéletes eljárás révén, néhány fennmaradt teljes pert megvizsgálva, az egyszerűbb eljárástól egészen az éveken át húzódó processzusig terjedően, 6 és 70 korona közötti összegeket kaptunk. Ehhez azonban még hozzá kellene számítani a beadványok többes példányaira ragasztott illetékbélyegeket, valamint az aktákban csak bélyegtelen fogalmazványként megtalálható iratok kiadványainak illetékét, amelyek közül a legjelentősebb az ítéleti illeték volt (az 1880-as években 12 koronának megfelelő forint-összeg). A számításból mindenesetre arra következtethetünk, hogy ez a kiadási tétel az ügyvédi munkadíjhoz képest sokkal kisebb lehetett: a megállapított perköltségek talán harmadát-negyedét tette ki.421 419 BFLVII.2.C. 1891.1. 520. 420 Az 1868. évi XXIII. törvénycikk 1. §-a a bélyeg- és illetékek, valamint a díjak tárgyában a pénzügyminisztert felhatalmazta az illeték- és díjszabás szabályainak fenntartására. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 402-403. p. A továbbiakban számos törvény rendelkezett az illetékekről. Az illetékkiszabás rejtelmeiben eligazító korabeli kézikönyv: BENEDEK Sándor: Bélyegilleték a peres eljárásban. Peres felek, ügyvédek, bírósági és pénzügyi tisztviselők használatára. Budapest, 1886. 421 A következő pereket vizsgáltuk (az illeték összeszámolt, kerekített összegével együtt): BFL VI1.2.C. 1873. V. 10. (13 K); 1876. V. 10. (az alapperben 6 K, a bontó ítélet későbbi kiterjesztése 249
