Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
lyó társadalmi diskurzusok számára. így, amíg a 19. század során rendszeressé váló bírósági adatszolgáltatás nyomán összeállított népmozgalmi statisztikák a válások növekedését követték nyomon, addig a népesség családi állapotát firtató népszámlálások a bíróságok működése következtében sokasodó elvált férfiak és nők aktuális számáról tájékoztattak. A válási statisztikák idővel történeti forrássá váltak. Mi több, történeti forrásként határvonalat húznak a válások historiográfiájában. Miközben szociológiai ismereteink a prestatisztikus korszak válásairól csak nehezen előállíthatok, szórványosak, helyhez és időhöz kötöttek, a válási statisztikák megjelenése, rendszeressége, nyilvánossága egy hosszabb, rendszerint a 19. század derekától kezdődő, máig terjedő időszakra nézve regionális, nemzeti vagy nemzetközi összefüggést biztosít a jelenség vizsgálatához. A számsorok egzaktsága, koherenciája, objektivitása olyan tekintéllyel ruházza fel a válási statisztikákat, mint egyetlen más forrást sem. Mivel azonban a statisztika tudományának viszonylag későn birtokba vett területéről beszélünk, korántsem magától értetődő, hogy annak idején a statisztikai adatlapok és a népszámlálási ívek tervezői és kitöltői hogyan közelítettek a jelenséghez. Milyen kérdéseket tettek fel, miként próbálták együttműködésre bírni az adatközlőket, az érintett (ex)házastársakat, lelkészeket, anyakönyvvezetőket, bírósági hivatalnokokat? Hogyan gyűjtötték be és dolgozták fel az adatokat, s végül a „társadalmi élet” miféle reprezentációját tárták a nagyközönség elé? A továbbiakban tehát amellett, hogy a rendelkezésre álló statisztikák és népszámlálások segítségével megpróbálunk átfogó képet adni a budapesti válásokról, azt is megvizsgáljuk, hogy miként állították elő a szóban forgó forrásokat. Ez már csak azért is fontos, mert a korabeli, felekezeti alapokon nyugvó magyarországi házassági jogrendszer a 19. század végéig nehezen leküzdhető akadályokat állított a válások összesítésére törekvő statisztikusok elé. Magyarországon, a korai próbálkozások ellenére, az adatgyűjtés és -közlés metódusa csak a polgári házasságot és válást bevezető házassági törvény nyomán szilárdulhatott meg, amely 1895. október 1-én lépett életbe, s egy fél évszázadra meghatározta a házasságkötések és -bontások jogi kereteit. Bizonyos szempontból innen számítható a válások „nemzeti” (magyarországi) története, mivel a megelőző két évtizedből csak a válással végződő házasságok száma ismert, a házasságukat felbontók megoszlásáról semmit sem tudunk, nem beszélve a még korábbi (1876 előtti) időszakról, amely végképp a prestatisztikus kor homályába vész. Másrészt azonban kétségtelen, hogy bármilyen jelentőséget tulajdonítsunk is a népmozgalmi statisztikák válásokra és a népszámlálások elváltakra vonatkozó számsorainak, e források használatával, a közölt adatok csoportosításának rögzített metódusa miatt, számos felvetődő kérdésre hiába keresnénk a választ. A 24