Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
a függő kérdéseket, hanem maguk között rendezték azokat. Közvetve a privát vagyoni egyezségek elterjedtségére utal, hogy a századelőn a vidéki törvényszékek a bontások mindössze 2%-át érintően állapítottak meg végleges nőtartásdíjat, s hogy ugyanez az arány a fővárosban is csupán 5% között mozgott. A nőtartásdíj magánúton való biztosításának (illetőleg a bírósági rendezés elkerülésének) persze megint megvolt a maga kockázata, amit éppen Brandeis Irén esete szemléltethet: miután Obersohn Miksa elérte célját, s megszabadult nejétől, a közjegyzői okiratban kikötött évi 4000 korona nőtartást nem volt hajlandó folyósítani, s a nő hiába próbálta peres úton biztosíttatni követelését, a bíróság elutasította keresetét, mondván, hogy miért nem érvényesítette ebbéli igényét a válóperben. Erre az lehetett a megoldás, ha a felek közötti érintkezést kényszerűen meghosszabbító nőtartásdíj-fizetés helyett más módon (vagyonmegosztás, végkielégítés) biztosítják a feleség megélhetését, amibe a bíróságnak nem volt beleszólása, mert nem függött a felek vétkességének megítélésétől.412 Nem ilyen mértékben, de szintén alacsony volt a bíróilag megállapított gyerektartásdíjak aránya is azokban a válóperekben, amelyekben a törvényszék (és nem a gyámhatóság) döntött a gyerekek sorsáról: ez a századelőn vidéken még 14—16%-ot, a fővárosában 20-27%-ot tett ki, amely aztán a világháború előtt itt is, ott is 11-12% körüli értékre csökkent. A fennmaradó sokkal nagyobb hányadot azok az ügyek tehették ki, amelyekben a bíróság egyszerűen a felek megállapodását, avagy az egyik fél egyoldalú, párja által nem ellenzett vállalását hagyta jóvá.413 Mindent összevetve: a házassági törvény vétkes felet sújtó szankciói egyrészt - feltéve, hogy a felek megegyeztek a kötelék felbontásának részleteit illetően - könnyen kijátszhatóak, másrészt hatástalanok voltak, amennyiben a vétkessé nyilvánítás árán kiharcolt bontás előnyeit a bíróságok nem voltak képesek megfelelően súlyos, a vétkes félre mért hátrányokkal ellensúlyozni. Az egyoldalúan 1909. december 4-i (49.) szám 4-5. p. Vele ellentétben az utasítás létjogosultságát hangsúlyozta Sztehlo Kornél, utalva a gyámhatóságoknak a házassági törvény szellemével ellentétes praxisára: SZTEHLO Kornél: Még egyszer a házassági törvény 96. §-ához. Ügyvédek Lapja 1909. december 18-i (51.) szám 2-3. p. 412 A házassági törvény 89. §-a a vétkes felet vagyoni tekintetben csak a házasságkötés céljából vagy a házasság tartalma alatt kapott ajándékok visszaadási kötelezettségével terhelte: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1894-1895. 185-186. p. 413 A statisztikai adatlap kérdése így hangzott: „Ha a jogerős ítélet a kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránt érdemlegesen rendelkezik, mily értelemben?” SZEL, 1935: 283. p. A nő-, valamint a gyerektartásdíj bírói megítélésére vonatkozó adatok egyaránt a publikált válási statisztikákból származnak: a vidéki adatokat a megfelelő országos és a budapesti számok kivonása révén nyertük. 244
