Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

s a férj vagy a feleség - önként vagy külső kényszernek engedve - vállalta a következményeket, a vétkességi elv jogilag és „társadalmi” megbélyegzésként egyaránt devalválódott. A századeleji válási statisztikák ugyan akkurátusán rögzítették, hogy a bíróság a férj vagy a feleség, esetleg mindkét fél vétkéből mondta-e ki a válást, de ez a megoszlás csak elleplezte a törvény nyilvánvaló kudarcát, egészen pontosan azt a tényt, hogy csaknem mindig az alperest nyilvánították vétkes féllé. A Budapesti Királyi Törvényszéken 1894-1896 között indult válóperekben még 15% volt azon válóperek aránya, amelyekben a beperelt házastárs sikeresen visszatámadott, azaz viszontkeresetet tudott érvényesíteni, vagy amelyekben a bíróság a válókeresetet benyújtó házastársat is elmarasztalta. A felperes vagy mindkét pereskedő házastárs vétkessé nyilvánítása mellett felbontott házasságok hányada azonban 1897-1899 között előbb 8%-ra, a századforduló környékén 4%-ra csökkent, végül a világháború előtti években 2% alá süllyedt.409

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a vétkességi elv teljesen hatástalan lett volna. Ha a bíróság a férjet vétkessé nyilvánította, s a vétlen nő részére tartásdíjat szabott ki, az előbbinek fizetnie kellett, mert perújításra, a válóper során elhallgatott körülmények utólagos bizonyítására többé nem nyílt lehetőség.410 A házasságból született gyermekek elhelyezésénél a bírák ugyancsak figyelembe vették a frigy tönkremenetelében játszott szerepet, jóllehet itt már a gyermek érdeke volt az elsődleges, s így akár a vétkes házastárs (rendszerint az anya) is megkaphatta a nevelés jogát.411 A felek ezért a legtöbbször nem vitték bíróság elé

409 Adatbázisunk szerint az ismert vétkessé nyilvánítások száma hároméves periódusonként a következőképpen alakult: 1894-1896 között 225 esetben alperes, 23 esetben felperes, és 16 esetben mindkét fél vétkessé lett nyilvánítva; ugyanez 1897-1899 között: 529, 24, 25; 1900-1902: 793,21, 14; 1903-1905: 755, 16, 14; 1906-1908: 1036, 11, 7; 1909-1911: 1557, 17,11; 1912- 1914: 786, 2, 1. -A két világháború közötti hasonló helyzetről: SZÉL, 1935: 356-358. p.

410 A Kúria 1908 végén elutasított egy válóper után, a pozsonyi törvényszéken nőtartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetésére irányzott keresetet, amelyben a volt, vétkessé nyilvánított férj a nő vétkességének megállapítására új tanúkihallgatást kezdeményezett. Az indoklás szerint a vétkesség kérdése a válóperben bírálandó el, ezért az ahhoz szorosan kötődő nőtartás kérdésében sem kérhető perújítás. Ügyvédek Lapja 1909. január 16-i (3.) szám, Melléklet 2. p. Hasonló döntvény 1910-ből: Ügyvédek Lapja 1910. szeptember 3-i (36.) szám, Melléklet 1-2. p.

411 Egy példa, amikor a bíróság a vétkes félnél (az anyánál) helyezte el a gyermeket: Ügyvédek Lapja 1905. november 25-i (47.) szám, Melléklet 1-2. p. A vétkessé nyilvánított fél jobban járt, ha a bíróság nem maga döntött, hanem az illetékes árvaszékhez tette át az ügyet, mert az csekély jelentőséget tulajdonított a kérdésnek. Ezzel kapcsolatban érdekes vitára adott okot egy 1909-ben kiadott belügyminisztériumi utasítás, amely a vétkesség figyelembevételére igyekezett szorítani a gyámhatóságot. Lőw Antal ügyvéd a gyermek érdekének elsődlegességére hivatkozva kritizálta a rendelkezést: LOW Antal: A házassági törvény 96. §-ához. Ügyvédek Lapja

243