Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
hogyan formálta át a jog a családi drámát megrendezett komédiává, ám a fővárosi törvényszék bírája, Serly Antal karcolata kitűnő képet ad erről. „A gyakorlatban sokszor komikus jelenetek fordulnak elő, különösen a H. T. 77. §. a) pontja alapján indult visszahívásos válópereknél, ha felperesi ügyvéd elmulasztja ügyfelét a megfelelő nyilatkozatok tételére kitanítani. Hogy a felperest rossz-, vagy jóakarat vezérli-e, csakhamar kitűnik. A jóakaratai felperes a békéltetést vezető elnöklő biró ama kérdésére, hogy kíván-e kibékülni házasfelével? rendszerint azt feleli, hogy kíván kibékülni. Hát akkor miért indított pert a házasság felbontása iránt? Persze erre meghökken s azt válaszolja: »Hát kérem, hiszen én hívtam vissza, de ha nem jött.« »Hát akkor - mondja az elnök - most már nem akar kibékülni azért, mert a törvényes hívásra sem állította vissza házastársa az életközösséget?« »Igenis úgy van, kérem alássan.« És ezzel rendben van a dolog. A rosszhiszemű felperes, a ki csak a törvényes formának kívánt - jogi tanácsra - eleget tenni, de különben a házastársával való kibékülés eszeágában sincs, tudatlanságában azonban azt hiszi, hogy ez csak üres formalitás, melynek, ha eleget tesz, hát felbontják óhajtása szerint a házasságot, másképpen viselkedik, melynek ránézve aztán gyászos következménye van. Az ilyen rosszhiszemű felperes, a ki maga kergette el házastársát és nem az hagyta el őt, egész büszke önérzettel vágja ki, hogy ő bizony nem akar kibékülni, hanem a házasság felbontását sürgeti s arra a kérdésre, hogy hát akkor miért hívta vissza házastársát? őszinteséggel kivágja: hát csak azért, mert az ügyvéd úr azt mondta, hogy a törvény ezt megköveteli. — Tabló. Az ügyvéd úr pedig csóválja a fejét.”398 Serly persze a hatás kedvéért eltúlozza a kockázatokat. A felek nagyon is tanulékonynak bizonyultak, s a fentiekhez hasonló malőrök valójában - mint azt a válókeresetek elhanyagolható elutasítási aránya bizonyítja - ritkán fordultak elő. De ha előfordultak is, az elutasítás csak ideiglenesen nehezíthette meg a válni kívánó házasok dolgát: újra lehetett próbálkozni, hisz a kereseti jog, más válóokoktól eltérően, a vétkes cselekményt képező elhagyás folyamatosságánál fogva nem évült el. Az „elhagyásos perek” előnyei más válóperekhez képest domborodtak ki igazán, kontrasztként vegyünk tehát közelebbről szemügyre egy konfliktusos bontóok esetében lefolytatott procedúrát is! Lienhard Jakab vas- és rézesztergályos 1910 februárjában perelte be feleségét, Nagy Veronikát, azzal, hogy a nő néhány héttel a házasságkötés után, 1908 őszén elhagyta: amíg munkában volt, a feleség távozott a lakásból, magával vive 300 korona megtakarítását. Lienhardt a keresetben előadta továbbá, hogy egy évvel a különválás után egy bizonyos Schubert Istvántól hallotta, hogy neje bárcás kéjnőnek állt. Emiatt a házassági törvény 76. §-ára, 398 SERLY Antal: Házasságjogi jegyzetek. Ügyvédek Lapja 1907. július 20-i (29.) szám 2. p. 234
