Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
valamint a 80. §. a. és c. pontjára hivatkozva kérte a kötelék felbontását, ami magyarán házasságtörést, házassági kötelességek megsértését, valamint erkölcstelen életmód folytatását jelentette. Az eljárás rögtön késedelmet szenvedett, mert a felperes, illetve ügyvédje, Händel Béla elmulasztotta a keresethez csatolni születési helyének igazolását. Az ügy előadója, Serly Antal bíró csak ezután tudta kitűzni a békéltetést, valamint a tárgyalást április második felére. Időközben újabb - a fővárosi válóperekben korántsem szokatlan - nehézség támadt: a keresetet nem sikerült a feleség megadott lakcímére kézbesíteni. Emiatt a kitűzött békéltető tárgyalás rögtön el is maradt. Lienhard Jakab csak fél év múlva jelentkezett a nő aktuális, Zsilip utca 6. alatti lakcímével, sürgetve a per folytatását: „A sürgősséget indokolja először az a körülmény, hogy alperes minduntalan változtatja lakását, hogy az idézésnek kezeihez való kézbesítését lehetetlenné tegye; másodszor pedig az, hogy keresetem benyújtása óta - alperes lakásának a rendőrség és elöljáróságok segítségével való kinyomozása miatt — máris több mint egy fél esztendő múlt el anélkül, hogy perem érdemlegesen tárgyalható lett volna.” A törvényszék végzését nagy nehezen sikerült kézbesíteni, így a november elejére időzített békéltetés útjában álló formális akadály elhárult. A békéltetésen Nagy Veronika ugyan nem jelent meg, de ez nem számított: a bírói tanács (Goczigh József elnök, Serly Antal előadó, Tódorffy Domokos szavazó bírák) enélkül is tudomásul vehette felperes kibékülést elvető nyilatkozatát. A másnap Serly hivatali helyiségében tartott, Tódorffy bíró által vezetett tárgyaláson az ügyvédje kíséretében, egymaga megjelenő felperes megerősítette válási szándékát, megnevezve a kereseti állításait alátámasztó tanúkat, s kérte a fővárosi rendőr főkapitányság megkeresését alperesnő erkölcstelen életmódjának igazolására. Az 1911 februárjára kitűzött tanúkihallgatást, ha nem is könnyen (a feleség időközben a Lipótvárosba, a Szemere utca 10. számú házba ment szolgálni, s a bírósági végzést csak két tanú jelenlétében történt kifüggesztéssel, és a „háznép” körében való közzététellel lehetett kézbesíteni), immár Nagy Veronika - teljesen passzív - részvételével, meg lehetett tartani. A felperes által felsorakoztatott tanúk, a keresetben említett Schubert István, aki a feleséget fizetett légyotton érte; Szlavik Ferencné Svaton Erzsébet, aki a különválást követően, a nő szállásadójaként alperesnő rossz útra téréséről számolhatott be („míg az ura vissza nem veszi, rossz nő lesz belőle”); végül a pár egykori szállásadója, Plesz Henrik asztalosmester, aki a különválást követően sajátos módon próbálkozott a felek kibékítésével (miután az engesztelhetetlen Lienhard távozott a találkozó színhelyéről, Plesz műhelyéből, az közösült a nála vigaszt kereső nővel) mindannyian alátámasztották a válókeresetben foglalt vádakat. Az ezután ismét Serly bírónál, alperes részvétele nélkül tartott áprilisi tárgyaláson (a bírósági kézbesítő a feleséget többszöri keresés ellenére 235
