Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
mily ideges, korán megőszült stb. még tisztábban kiemelkednék előtted, hogy itt igazán nem forog fenn semmi más, mint absolute erkölcsi szempont”.396 A bírói praxis pontosabb nyomon követésére sajnos nem nyílik lehetőség, mert a Budapesti Királyi Törvényszék első világháborúig terjedő iratanyagában csak 1910-ből, és akkor is csupán néhány teljes „elhagyásos válóper” maradt fenn. Egy szerencsés módon épségben megőrződött aktán, Brandeis Irén Obersohn Miksa magánzó elleni válóperén keresztül azonban legalább képet alkothatunk arról, hogyan zajlott a századelőn egy elhagyásra hivatkozó, „átlagos” válóper. A nő 1910 kora tavaszán adott be válókeresetet azzal, hogy férje 1909 nyarán elhagyta, s a kiadott bírói felhívásra sem tért vissza. Erre hivatkozva kérte a Bécsben, 1892-ben izraelita szertartás szerint kötött házasság felbontását, megjegyezve, hogy gyermekük nem született, vagyoni viszonyaikat közjegyzői okiratban rendezték, s férje nevét tovább viselni nem óhajtja. A hivatkozott bírói felhívás kibocsájtására még február 22-én sor került. A kérelem alapjául egy néhány nappal korábban kelt kerületi elöljárósági bizonyítvány szolgált, amely két tanú egybehangzó vallomása alapján igazolta a különélés tényét. A bíró nyolc napot adott Obersohn Miksának, hogy az életközösséget a felhívó féllel helyreállítsa. A határidő lejártávál a nő március 10-én újabb helyhatósági bizonyítványért folyamodott, amely rögzítette, hogy a férj a felhívásnak nem tett eleget. Ez a másnap beadott válókeresethez csatolva immár a házasság felbontására irányuló felperesi kérelmet alapozta meg. A törvényszék gyors egymásutánban két tárgyalást tartott. Az első békéltetésre csak a feleség ment el, a férjet ügyvéd képviselte. Egyikük sem kívánt békülni. A következő tárgyaláson mindkét fél kitartott válási szándéka mellett, amit a házasságvédő sem ellenzett. Ennek nyomán a törvényszék 1910. március 29-én, alperes vétkességéből felbontotta a köteléket. Az ítélet fellebbezés híján április 30-án jogerőre emelkedett. A processzus tehát három hétig sem tartott; a perenkívüli eljárással együtt két-három hónap számítható; de ha a válóok konstruálásához szükséges, az elhagyással kezdődő várakozási időt is hozzáveszszük, az egész akkor is csak kilenc-tíz hónapot rabolt el a házaspár életéből. A házasság felbontása azért lehetett sima ügy, mert a különválás közös megegyezéssel, valószínűleg a férj kívánságára történt. Az elhagyás és az együttélés helyreállítását célzó kérvény beadása között nem telt el sokkal több idő, mint amit a törvény minimumként, fél évben megszabott. Érdekes, hogy a vagyoni egyezséget rögzítő, 1909 július közepén - nyolc nappal az elköltözés után - kelt köz396 Ballagi Aladár levele 1895. július 17-én Ballagi Gézának. OSZK Kézirattár 323. fond, 1898,17. A Ballagi-családról: WAKTOR Andrea: A XIX. századi családmodell működése és változásai a Ballagi család levelezésének tükrében. Sic itur ad astra 1995/1-2. 43-92. p. 232
