Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
ítéleti formulákba a tartós különélésre utaló félmondat: „azon közösen beismert ténykörülménynél fogva, hogy ők már [...] év ólta különválva élnek...”355 Miután csak kevesen fordultak a törvényszékhez mindjárt a szakítás után (vő. a 12. diagrammi), ez a körülmény sokak számára kínált kiutat a házasságból. Zsidó válóperes procedúra Eddig csupán a keresztény házasok válópereiről beszéltünk, jóllehet az 1850-es évektől kezdve zsidó felek is mind gyakrabban tűntek fel világi törvényszékeken. A zsidó válóperek külön vizsgálatát, az eltérő jogszabályok és perfolyam tényén túlmenően azok a civilizatorikus szándékok indokolják, amelyekről korábban már esett szó, illetve amelyek most, a válóperes eljárás kapcsán ismételten kiemelhetők. Ha ezúttal is a válóperes időtartamokból indulunk ki, első ránézésre feltűnik, hogy a 19. század második felében, a protestáns válóperekhez képest, mennyivel gyorsabban zajlottak ezek a processzusok (vö. a 8. diagrammed). Rögtön megállapítható azonban az is, hogy idővel csökkent a különbség. Az 1860- as években, miközben a protestáns perek átlagos időtartama meghaladta a két esztendőt, a zsidó válóperek még többnyire fél év alatt befejeződtek. Az 1890-es évekre azonban a másfél éves különbség fél évre zsugorodott. Példának okáért, amíg az 1888-1890 között indított protestáns perek átlagos időtartama annyi volt, mint negyedszázaddal korábban, azaz két esztendő, addig a zsidó házasoknak a kereset beadása után fél év helyett 16 hónapot kellett várniuk a válás jogerős kimondására. Ezzel kapcsolatban azt feltételezzük, hogy a királyi törvényszékek válóperes joggyakorlata az 1870-es évektől a házassági törvény megszületéséig sajátos kiegyenlítő szerepet töltött be, amennyiben a bíróságok a zsidó házasságokat mindinkább a keresztény kötelékekhez hasonló elbánásban részesítették. A zsidó válások kivitelezését illetően az osztrák polgári törvénykönyv magyarországi eltörlését követően hosszabb ideig bizonytalanság uralkodott, amin az 1863-as udvari kancelláriai rendelet csak részben segített. Az eljárás vonatkozásában a kancelláriai rendelet csupán annyit rögzített, hogy a közösen válni kívánó feleknek a rabbinátusi békéltetés után kérelmükkel a világi bíróságon kell jelentkezniük. A bíróság teendője a házastársak személyes megidézése volt, és ha 355 Az idézett 1887-es ítélőtáblái ítélet: BFL VII.2.C. 1884. V. 25. Hasonló ítéletekre hoz példát az 1870-es évek végétől: SZTEHLO, 1890: 56-57., 59., 60. p. A törvényszéki ítéleti indoklás: BFL VII.2.C. 1884. V. 85. További korai törvényszéki ítéletek: uo. 1883. V. 3., 1884. V. 35., 1884. V. 113., 1884. V. 114. 206
