Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
meg lehet, illetve meg kell engedni a házassági kötelék felbontását, akik annyira meggyülölték egymást, hogy az együttélés folytatására végérvényesen képtelenné váltak. Ezt először a feleknek kellett belátniuk, hiszen a házassági pátensben az állt, hogy a válást az eljárás folyamán mindkét félnek kitartóan követelnie kell. Miután azonban a bíró nem érhette be a házasok puszta kijelentéseivel, s nem engedhette meg a kötelék közös megegyezéssel történő felbontását, hanem meg kellett győződnie a gyűlölet kiterjedéséről és mélységéről, kezdettől fogva problémát jelentett, hogy mégis hogyan láthat bele a házasok szívébe, hogyan győződhet meg állításaik őszinteségéről, és a gyűlöletnek mégis milyen foka, mekkora ereje elegendő a válás engedélyezéséhez. Lássunk erre egy konkrét példát a törvényszékek eljárására visszaható felsőbírósági gyakorlatból! Nagy György és Kocsis Julianna 1837-ben, a szatmárnémeti törvényszéken kezdett válóperében bizonyítást nyert, hogy a felek mindössze három hónapig éltek együtt. A fiatal nő egyszerűen nem bírta ki férje mellett, s a viszály odáig fajult, hogy hazaköltözött anyjához. A törvényszék a házasokat egészen 1845-ig próbálta jobb belátásra bírni, majd mivel erőfeszítései nem vezettek eredményre, kimondta a válást. Mindez azonban kevés volt a felsőbíróságoknak, s a Hétszemélyes Tábla elutasította a keresetet. Ezt követően, az 1846-ban megújított válóperben az elsőfokú bíróság már a bontás elmaradásának következményeit is felidézte, hogy jobb belátásra bírja a kőszívű revizorokat. Az alperes feleség „egész valóját oly félelem és rémülés fogta el,” - hangzik az újabb bontó ítélet indoklása - „hogy a tanácsteremből a lépcsőkön lemenni ereje nem volt, s a legközelebbi teremben egy székre rogyva sírt és jajgatott, s pihenés után is alig tudott egy közel boltba tántorogni, azólta pedig ennek következtében többnyire betegeskedik [...] nem csak gyűlöli őt [férjét], hanem utálja, borzad tőle, már csak látására is irtózás, leverettetés lepi meg, s még csak egy templomban sem lehet véle lélekháborodás nélkül.”348 Az akadékoskodó kúriai bírák ezúttal meggyőződhettek a gyűlölet hevességéről (a legfelsőbb bírói fórum végül 1847-ben jogerőre emelte a bontó ítéletet), de a bírák túlnyomó többsége, akik csak pár alkalommal találkoztak a pereskedőkkel, sohasem lehetett biztos abban, hogy az elébe álló házasok nem csupán megjátszák-e ellenséges érzelmeiket. De másféle gyanú is támadhatott a bírói pulpituson: mi van akkor, ha valamelyik fél a válást ellenezve, álságos módon, békülékeny szándékot mutatva tagadja az engesztelhetetlen gyűlölet létezését? II. József regnálása alatt a katolikus válóperekben a kereset rosszindulatú ellenzése nyomán királyi rendelet engedélyezte az ágytól-asztaltól való elválasztás kimondását, amit viszont a világi bíróságok 348 MNLOL 0.33. 783/1846. 198
