Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

játos intézmény szerepe - bár a házassági törvény még megpróbál majd abba új életet lehelni -, a 19. század második felében óhatatlanul formálissá vált.346

A válóperes procedúra korábban említett megregulázása dacára, az 1880-as évek második felében a peres időtartamok ismét csökkenni kezdtek. Az 1885— 1887 között indított, bontással végződő protestáns processzusok átlagosan 2 és fél éven belül, az 1888-1890 közöttiek már 2 év alatt fejeződtek be, bár 1891-1893 között megint egy kisebb, negyedéves növekedés mérhető. Úgy tűnik, hogy az 1880-as évek derekáig tartó pertartam-növekedést, ami a pereskedési kedv csökkenését eredményezte, inkább a váratlan felsőbírósági beavatkozás, s az annak nyomán beálló jogbizonytalanság, semmint az eljárási szabályok tényleges szigorítása okozta. Amint a jogi környezet ismét kiszámíthatóvá vált, s a házasok és ügyvédjeik számára kijelölték azokat a viszonyítási pontokat, amelyekhez alkalmazkodni lehetett, megint gyorsabbá vált az eljárás, s megnőtt a peres aktivitás. Ehhez a Budapesti Királyi ítélőtábla 1887 nyarán összeállított szabályzata is hozzájárult, amely nemhivatalos jelleggel, de a szakmabeliek körében közismert módon rögzítette a felsőbíróság elvárásait az eljárást illetően.347 A „konjunktúra” okai között emellett még egy fontos mozzanat jelölhető meg, ami szintén összefügg az 1880-as évekbeli felsőbírósági reformtörekvésekkel: az engesztelhetetlen gyűlölet válóokának bizonyítása körüli viták nyugvópontra jutása, amely a házasélet titkainak sokáig forszírozott kinyomozása helyett végül meglehetősen formális szabályozásnak lett alávetve.

Az „engesztelhetetlen gyűlölet” - eredetileg „áthidalhatatlan ellenszenv”, vagy „kezelhetetlen ellenségeskedés” (unüberwindliche Abneigung, Hauptfeindschaft) - a jozefiánus pátens által létrehozott házassági rezsim kulcsfogalma volt. A 19. század utolsó harmadában a fővárosi bíróság tíz felbontott keresztény házasság közül nyolc-kilenc esetben erre a válóokra hivatkozott (vö. a 10. diagrammal), így az ennek kapcsán kibontakozó bírói praxis és az alkalmazott eljárás változásainak nyomon követése alapvető fontosságú. A törvényhozó a fogalom használatával a 18. század végén azt akarta kifejezésre juttatni, hogy azoknak a házasoknak

346 Az intézmény házassági törvény utáni sorsára: HERGER Csabáné: A házasság védelmének eszközei az 1894. évi XXXI. tvc.-ben. Jogtörténeti Szemle 2003/4. 30., ill. 33. p.

347 SZTEHLO, 1890: 280-292. p. A „transzparenciára” jellemző, hogy a szabályzat összeállítója ügyvéd volt, nevezetesen maga Sztehlo Kornél, akit az ítélőtábla elnöke bízott meg a feladattal. A tervezet publikálása: SZTEHLO Kornél: Házasságjogi szabályzat a polg. bíróságok elé tartozó válóperekben. Ügyvédek Lapja 1887. május 28-i (22.) szám 3-5. p.; 1887. június 4-i (23.) szám 2—1. p.: A készületekről hírt ad: Jogtudományi Közlöny 1887. május 13-i (19.) szám 151. p. Egy fővárosi ügyvéd kritikus kommentárja az eljárás kapcsán: NAGY Dezső: A kir. tábla kodifikál. Ügyvédek Lapja 1887. május 21 -i (21.) szám 1. p.

197