Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
vagy pertári tárgyalás,336 a másik a rendes peres eljárás volt. Az elsőre példa lehet dr. Horváth Árpád egyetemi tanár és Willingsdorfer Antónia 1876 tavaszán, az esztergomi szentszékről a törvényszékre, a református felperes illetékes bíróságára áttett válópere. Ennek során, a június 22-én megtartott békéltető tárgyalást követően, július 18-án a pertárban megjelenő felek megegyeztek egymással, hogy az ügyet jegyzőkönyvileg tárgyalják le. Ez a polgári perrendtartásban biztosított lehetőség a rendes írásbeli per alternatívájaként volt választható. A lényegi eltérés az volt, hogy a rendes perekben szokásos iratváltásokat a pertárban jegyzőkönyvbe iktatott „perbeszédek” pótolták. A dolog előnye a gyorsaság volt: a protokollumot három napon belül le kellett zárni, s az öt periratváltás helyett legfeljebb három perbeszédre kerülhetett sor. A Horváth-Willingsdorfer válóperben az ugyanazon a napon felvett és lezárt jegyzőkönyv egy héten belül, július 24-én beterjesztésre került, aminek nyomán a bíróság megtarthatta az újabb békéltető tárgyalást, majd a szokásos ágytól-asztaltól való elválasztást követően, november 6-án máris ítéletet hozhatott. A per felülvizsgálata további három hónapot vett igénybe, így végül egy éven belül sikerült befejezni a törvényszéki eljárást.337 A törvényes gyakorlat megengedte a válóper rendes írásbeli perként való lefolytatását is, amely a fővárosban ugyancsak elterjedt lehetett, habár mindenki tisztában volt annak szabálytalanságával. „Ebből világos,” - kifogásolja Vezekényi Gyula házasságvédő 1879-ben a válóperek tárgyalásának eme módját - „hogy midőn a mostani hibás gyakorlat szerint válóperek a rendes eljárás szerint, alakszerű perbeszédek beadásával tárgyaltatnak, világos, hogy ezen eljárás nem törvényes, s egyáltalán nem látom törvényesnek ezen válóperben követett eljárást sem, ahol különben a házasságvédő alperes által annyira ignoráltatott, hogy a részére szükséges perbeszéd példányok sem lettek beadva, és [a] házasságvédő kénytelen nem csekély időveszteséggel a pertárban olvasni és áttanulmányozni a rengeteg beügyelt perbeszédeket és roppant számú mellékleteket, melyeknek 336 Pertámak a folyamatban lévő perek intézésére szolgáló törvényszéki irodahelyiséget nevezték. 337 BFL VII.2.C. 1876. V. 10. Megemlítendő a szóban forgó július 18-i tárgyalási jegyzőkönyv furcsasága, nevezetesen az, hogy az alperesnő elleniratát, és a felperesi választ ugyanaz a kéz írta be, csak az alperesi viszontválaszt jegyezte a nő ügyvédje, Kunz Jenő. Itt az írásbeliség és a szóbeliség sajátos keveredéséről lehet szó: az elleniratot és a választ valószínűleg még írásban adták be, amelyet aztán egyszerre rögzítettek a jegyzőkönyvben. A rendes peres eljárásról és a jegyzőkönyvi tárgyalásról az 1868: LIV. te., ill. 144-151. §§-ai rendelkeztek: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868.527-528. p. További előírásokat tett ezzel kapcsolatban a bírósági ügyviteli szabályzat: 55. Igazságügyminiszteri rendelet. A bírói ügyvitel tárgyában. 33-51. §§. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1869. Pest, 1870. 433-518. p. 192
