Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
módja szerént való kihallgatása után hozatandó újabb ítélet végett a városi tanácshoz visszaküldetik.”333 A szóbeliség nyilvánvalóan azért lehetett népszerű, mert a per hatékony, gyors és olcsó lefolytatását ígérte. A hatalom, illetve a felsőbíróságok viszont azért tiltották a szóbeli jelleg eluralkodását, mert a perfolyam így átláthatatlanná, ellenőrizhetetlenné vált volna, s mellesleg veszélyesen vonzóvá tette volna a válópereskedést. A sommás úton lefolytatott eljárás a korabeli felfogás szerint nem sokban különbözött a sokat kárhoztatott önkényes elválásoktól.334 A válóper ugyanakkor nem folyhatott tisztán írásbeli, rendes polgári perként sem, hiszen a házassági pátens a legtöbb esetben előírta a bíró személyes beavatkozását, márpedig a szabályos periratváltások (kereset, ellenirat, válasz, viszontválasz, végirat, és ellenvégirat) útján bonyolódó processzus erre nem adott lehetőséget. Miután azonban egyrészt a pereskedésnek ez a módja, a sommás eljárástól eltérően, később sem lett tilalmas, másrészt a felek számára nagyobb diszkréciót biztosított, s a túlterhelt bírák számára kényelmesebb volt, sok helyütt ebbe az irányba terelelődött a procedúra. A bizonytalanságot nem oszlatta el az 1868. évi polgári perrendtartás sem, amely a protestáns válóperekre nézve fenntartotta „az eddigi törvényes gyakorlatot”, az izraelita válóperek tekintetében pedig felhatalmazta az igazságügyi minisztert az eljárás szabályozására. A törvényes gyakorlat még sokáig sokszínű maradt, a miniszter pedig soha nem élt a törvényi felhatalmazással (mint láttuk, 1878-ban a kultuszminiszter kifejezett kérésére sem).335 Ami konkrétan a Budapesti Királyi Törvényszék praxisát illeti, a válóperek érdemi része az 1870-es években kétféle módon zajlott: az egyik a jegyzőkönyvi 333 MNL OL 0.33. 730/1845. Az 1819-ben kezdett, s 1820-ban a nagybányai törvényszék bontó ítéletével egyszer már befejezett per így 1845-ig húzódott! 334 A budai ortodox püspök 1847-ben megtagadta Konstantinovics Miklós és Simon Anasztázia pesti válási egyezségének jóváhagyását: „Minthogy az érintett szerződésnek szentszék általi megerősítésével a házas felek tettleg elválasztatnának, ami a fennálló egyházi szabályokkal meg nem férhető, ezen kívül pedig, minthogy az 1796. évi pünkösd hó 24-én 11252. szám alatt kelt kegyes helytartótanácsi intézvény is a házas feleknek sommás útoni elválasztását tiltja, és csak jogi per útján annak eldönthetését engedi”. BFL IV.1202.h. Pest Város Tanácsának iratai. Jelentések (Relationes) a.n. 13642. 335 Vő. 1868: L1V. te. 22., 36. §§. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 511., ill. 513. p. Ennek kapcsán erőltetettnek tűnik Sztehlo Kornél tipizálása, aki az 1840. évi XV. törvénycikk II. rész 7. fejezetében foglalt válóperes eljárásra hivatkozik. Vö. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836- 1868. 130-131. p. A két pertípus inkább rokon vonásokat mutat, semmint az egyik a másikból eredeztethető volna. 191
